Jegyzetek

1,15 Más fordítás: „Beteljesedett az idő (kairosz)”. Az ’idő’ (khronosz/kairosz) fogalma és a pléroó ’megtölteni’, ’teljesíteni’, ’bevégezni’, ’valóra váltani’) ige, illetve a pléróma, ’teljesség’ főnév három újszövetségi szövegben egészen sajátos teológiai súlyt kap (Mk 1,15; Gal 4,4; Ef 1,10). A Mk-ban a „betelni” ige csupán még egyszer fordul elő (14,49 – ahol az Írások beteljesedésére vonatkozik). Márk az Újszövetség többi szerzőjéhez hasonlóan különbséget tud tenni a két időfogalom között: a kairosz (Mk 10,30; 11,13; 12,2; 13,33) meghatározott időpontot jelöl, a khronosz (Mk 2,19; 9,21) pedig a tartamra utal (vö. ApCsel
1,7; 1Tessz 5,1; Tit 1,3). Ez pedig az 1,15-ben található pléroó ige tartalmát is módosítja. Jelentése: ’elérkezni’, ’megvalósulni’. A ’hirdetni’ (kérüsszó) igének ezen a szöveghelyen (v. 14) kívül még kétszer tárgya a Mk-ban az euangelion (13,10; 14,9). Ez utóbbi két szöveg arra vet fényt, hogy Márk időszemlélete szerint a tanítványok igehirdetésében az evangéliumnak is jövője van. Éppen ezért problematikus lenne úgy értelmezni a Mk 1,15-öt, mint ami a Jézus fellépésével beköszöntött végső időt jelöli, amelynek szemhatára kizárólag Jézus nyilvános működésére korlátozódik. A pléroó ige alakja (perfectum) is ebbe az irányba mutat: valami elkezdődött, fennáll, és folytatódik. A Mk nem pontosítja a kairosz jelentését. Mindazonáltal, ha Márk a Jézus igehirdetését megelőző korszak egészét akarta volna jelölni, akkor vélhetőleg a khronosz fogalmával élt volna, miként Pál a Gal 4,4-ben („De amikor elérkezett az idők teljessége [pléróma tú khronú], Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született, és a Törvény alattvalója lett”). A pléróma szó a Corpus Paulinumban csak itt kapcsolódik az idő fogalmához. A khronosz az Isten Fia születése előtti kor teljes időtartamára utal. Pál tehát itt nem azt hangsúlyozza, hogy Jézus születése Isten terveinek a csúcspontja, hanem azt, hogy egy időszak – azaz a mózesi Törvény uralma – lefolyásában döntő fordulat állt be. Az Ef 1,10-ben a pléróma tón kairón, ’az idők teljessége’, az újra meg újra sorsdöntő pillanatként (kairosz) értelmezett isteni beavatkozások csúcspontjára utal.

1,15 Az 1,15-ben található szerkezet („higgyetek az evangéliumban!”) az Újszövetségben egyedülálló módon kapcsolja össze a „hinni” igét az „evangélium” főnévvel. Ezzel szemben a v. 14-ben felbukkanó „Isten evangéliuma” máshonnét is jól ismert (pl. Róm 1,1; 15,6; 2Kor 11,7; 1Tessz 2,2.8.9; 1Tim 1,11; 1Pt 4,17; ApCsel 2,24), s valószínűleg már Pál hithirdetői tevékenysége előtt használt fordulatról van szó, amely a hellenista kultúrával eleven kapcsolatban álló, Krisztusban hívő zsidók által végzett misszió nyelvezetének is részét alkotta, sőt vélhetőleg igehirdetésük tartalmának összefoglalására szolgált. A Jézus által meghirdetett evangélium nem tárgyszerű, általános leírása valaminek, ami egy távolságtartó harmadik személyű elbeszélésben is alakot ölthet, hanem olyan nyelvi esemény, amely az egyes szám első személyű beszélő és a többes szám második személyű hallgatóság között létesül.