19Aznap, a hét első napján este ott, ahol összegyűltek a tanítványok, a zsidóktól való félelmükben az ajtókat zárva tartották. Eljött Jézus, megállt középen, és így szólt hozzájuk:
– Béke veletek!
20Miután így szólt, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat.
21Jézus erre ismét ezt mondta nekik:
– Béke veletek! Ahogy engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.
22Ezt mondván rájuk lehelt, és így folytatta:
– Vegyétek a Szentlelket!
23Akiknek megbocsátjátok a bűneit, azok bocsánatot nyernek, és akiket megőriztek, azok megmaradnak.
24Tamás, egy a Tizenkettő közül, akit Ikernek hívtak, éppen nem volt velük, amikor Jézus megjelent.
25Így szólt hozzá a többi tanítvány:
– Láttuk az Urat.
Ő azonban ezt mondta nekik:
– Ha nem látom a kezén a szegek helyét, és nem érintem meg ujjammal a szegek helyét, és nem teszem a kezemet az oldalára, nem hiszem.
26Nyolc nappal később ismét odabent voltak a tanítványai, és Tamás is velük. Bár az ajtók zárva voltak, Jézus eljött, megállt középen, és így szólt:
– Béke veletek!
27Azután Tamáshoz fordult:
– Tedd ide az ujjad, és nézd meg a kezem, nyújtsd ide a kezed, és tedd az oldalamra, és ne légy tovább hitetlen, hanem hívő!
28Tamás így felelt:
– Én Uram, én Istenem!
29Jézus így szólt hozzá:
– Mivel látsz engem, hiszel. Boldogok, akik nem látnak, és hisznek.
30Sok más jelet is tett Jézus a tanítványai szeme láttára, amelyek nincsenek megírva ebben a könyvben.
31Ezek pedig azért vannak megírva, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia; és e hitben életetek legyen az ő nevében.
Jegyzetek
20,23
Megtartva az Örökkévaló cselekvésére utaló szenvedő szerkezetet (passivum divinum) a mondat első fele így hangzik:
„Akiknek megbocsátjátok a bűneit, azoknak megbocsáttatnak.” A viszonylag elterjedt fordítás („Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad”), úgy tűnik, hogy a Mt 16,19 („Neked adom a mennyek országának kulcsait, és amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyekben is, és amit föloldasz a földön, föl lesz oldozva a mennyekben is”) fényében értelmezi a Jn 20,23-at. Hangsúlyoznunk kell, hogy a Jn 20,23 fordításától független annak az érvénye, hogy a Katolikus Egyház a Trentói Zsinat állásfoglalása értelmében a bűnbánat szentségére vonatkoztatja a Jn 20,23 szövegét.