19Aznap, a hét első napján este ott, ahol összegyűltek a tanítványok, a zsidóktól való félelmükben az ajtókat zárva tartották. Eljött Jézus, megállt középen, és így szólt hozzájuk:
– Béke veletek!
20Miután így szólt, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat.
21Jézus erre ismét ezt mondta nekik:
– Béke veletek! Ahogy engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.
22Ezt mondván rájuk lehelt, és így folytatta:
– Vegyétek a Szentlelket!
23Akiknek megbocsátjátok a bűneit, azok bocsánatot nyernek, és akiket megőriztek, azok megmaradnak.
Jegyzetek
20,23
Megtartva az Örökkévaló cselekvésére utaló szenvedő szerkezetet (passivum divinum) a mondat első fele így hangzik:
„Akiknek megbocsátjátok a bűneit, azoknak megbocsáttatnak.” A viszonylag elterjedt fordítás („Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad”), úgy tűnik, hogy a Mt 16,19 („Neked adom a mennyek országának kulcsait, és amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyekben is, és amit föloldasz a földön, föl lesz oldozva a mennyekben is”) fényében értelmezi a Jn 20,23-at. Hangsúlyoznunk kell, hogy a Jn 20,23 fordításától független annak az érvénye, hogy a Katolikus Egyház a Trentói Zsinat állásfoglalása értelmében a bűnbánat szentségére vonatkoztatja a Jn 20,23 szövegét.