20
1A hét első napján korán reggel, amikor még sötét volt, a magdalai Mária odament a sírhoz, és látta, hogy a kő el van véve a sírbolt elől.
2Ezért elfutott, elment Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és így szólt hozzájuk:
– Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hová tették!
3Elindult tehát Péter és a másik tanítvány, és elmentek a sírhoz.
4Ketten együtt futottak, de a másik tanítvány előreszaladt – gyorsabban, mint Péter –, és elsőnek ért a sírhoz.
5Előrehajolt, és látta, hogy ott fekszenek a lepedők, de nem ment be.
6Megérkezett Simon Péter is, aki követte, és bement a sírba. Látta, hogy a leplek ott fekszenek,
7és hogy az a kendő, amely a fején volt, nem a lepleknél fekszik, hanem külön összegöngyölítve egy másik helyen.
8Akkor bement a másik tanítvány is, aki elsőnek ért a sírhoz. Látta, és hitt.
9Még nem tudták ugyanis, hogy az Írás szerint fel kell támadnia a halottak közül.