6Amint a főpapok és a templomőrök meglátták Jézust, így kiáltoztak:
– Feszítsd meg, feszítsd meg! Pilátus pedig ezt mondta nekik:
– Fogjátok ti magatok, és feszítsétek meg ti! Én ugyanis nem találom bűnösnek.
7A zsidók így válaszoltak neki:
– Nekünk Törvényünk van, és a Törvény szerint meg kell halnia, mert Isten Fiává tette magát.
8Amikor Pilátus ezt meghallotta, nagyon megrémült.
9Ismét bement a helytartóságra, és megkérdezte Jézust:
– Honnan való vagy te?
De Jézus nem válaszolt neki.
10Pilátus így szólt hozzá:
– Nekem nem válaszolsz? Nem tudod, hogy hatalmam van arra, hogy szabadon bocsássalak, de hatalmam van arra is, hogy megfeszíttesselek?
11Jézus így válaszolt:
– Semmi hatalmad nem volna rajtam, ha felülről nem kaptad volna. Ezért annak, aki engem átadott neked, nagyobb a bűne.
13Amikor Pilátus meghallotta ezeket a szavakat, kihozatta Jézust, és a bírói székbe ült azon a helyen, amelyet kövezett udvarnak, héberül pedig gabbatának neveztek.
14A húsvéti előkészület napja volt, dél felé járt az idő. Pilátus így szólt a zsidókhoz:
– Íme, a királyotok!
–
15El vele, el vele, feszítsd meg őt! – kiáltották.
– A királyotokat feszítsem meg? – kérdezte Pilátus.
– Nincs más királyunk, csak a Császár! – válaszolták a főpapok.
16Ekkor kiszolgáltatta őt nekik, hogy megfeszítsék. Azok tehát átvették Jézust.
17Ő pedig maga vitte a keresztet, és kiért az úgynevezett „Koponya” helyhez, amelyet héberül Golgotának neveznek.
18Ott megfeszítették, és vele másik kettőt jobbról-balról; középen volt Jézus.
19Pilátus feliratot is készíttetett, és ráerősíttette a keresztre. Ez volt ráírva: „A Názáreti Jézus, a zsidók királya.”
20A zsidók közül sokan olvasták ezt a feliratot, ami héberül, latinul és görögül volt írva, ugyanis közel volt a városhoz az a hely, ahol Jézust megfeszítették.
25Jézus keresztjénél ott állt anyja, és anyjának nővére, Mária, Kleofás felesége, valamint a magdalai Mária.
26Amikor Jézus meglátta, hogy ott áll anyja és a tanítvány, akit szeretett, így szólt anyjához:
– Asszony, íme, a te fiad!
27Azután így szólt a tanítványhoz:
– Íme, a te anyád!
És ettől az órától fogva magához fogadta őt az a tanítvány.
30Miután Jézus elfogadta, ezt mondta:
– Elvégeztetett!
És fejét lehajtva, kiadta lelkét.
31Mivel az előkészület napja volt, a zsidók nem akarták, hogy a testek szombaton a kereszten maradjanak – annál is inkább, mert az a szombat nagy nap volt –, arra kérték hát Pilátust, hogy törjék el a lábszárcsontjukat, és vegyék le őket.
32Ezért odamentek a katonák, és eltörték az egyik, majd a másik vele együtt megfeszített ember lábszárcsontját.
33Amikor pedig Jézushoz értek, mivel látták, hogy már halott, az ő lábszárcsontját nem törték el,
34hanem az egyik katona lándzsáját az oldalába döfte, ahonnét azonnal vér és víz jött ki.
35Aki pedig ezt látta, tanúságot tesz róla, és tanúságtétele igaz, és ő tudja, hogy igazat mond, hogy ti is higgyetek.