14És az Ige testté lett, és közöttünk lakozott, és láttuk dicsőségét: az Atyától való egyszülött Fiú dicsőségét, aki az igazság ajándékával teljes.
15János tanúságot tesz róla, és kiált: „Ő volt az, akiről megmondtam: »Aki utánam jön, nálam feljebb való, mert előbb volt, mint én.«”
16Igen, mi valamennyien az ő teljességéből részesedtünk: ajándék egy másik ajándék helyébe.
17Ugyanis a Törvény Mózes által adatott, az igazság ajándéka pedig Jézus Krisztus által jelent meg.
18Istent soha senki sem látta: az egyszülött Fiú – Isten, aki az Atya keblén van – ő adott útmutatást.
Jegyzetek
1,17
Más fordítás: v. 14: „akit kegyelem és igazság tölt be”; v. 16:
„Mindannyian az ő teljességéből részesültünk, kegyelmet kegyelemre halmozva”; v. 17: „Mert a törvényt Mózes közvetítette, a kegyelem és az igazság azonban Jézus Krisztus által lett osztályrészünk”. Két tényező motiválta a fenti fordítást. Egyrészt az Újszövetségben másutt is találunk hasonló szintagmát, olyan kifejezést, amelyet hendiadüionnak kell tekintenünk, azaz olyan, ugyanahhoz a szófajhoz tartozó szavak mellérendelő kapcsolataként kell értelmeznünk, amelyben a magyar fordítás szorosabb viszonyba kell hogy hozza a két tagot alárendelő szerkezetként. Pl. Róm 1,5: „aki által az apostolság kegyelmét” (kharin kai aposztolén – és nem „kegyelmet és apostolságot”), lásd még 2Kor 8,4. Másrészt a páli teológia kulcsfogalma, a kharisz „kegyelem” nem jellemző a jánosi iratokra. Az evangéliumban kizárólag itt, a Logosz-himnuszban találkozunk vele. Továbbá a Jn nem a Törvény és a kegyelem között lát ellentétet, hanem a Mózes által adatott Törvény ajándéka és a Jézus Krisztusban, a testté lett Logoszban megjelent igazság ajándéka közötti feszültséget kívánja tudatosítani.