1
1Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige.
2Ő volt kezdetben Istennél.
3Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett. Ami létrejött, abban
4Ő volt az élet, és ez az élet volt az emberek világossága.
5A világosság ragyog a sötétségben, és a sötétség nem tartóztatta fel.
6Megjelent egy ember, akit Isten küldött. János volt a neve.
7Tanúságtétel végett jött: hogy tanúságot tegyen a világosságról, azért, hogy mindenki higgyen általa.
8Nem ő volt a világosság, hanem azért jött, hogy tanúságot tegyen a világosságról.
9Az igazi világosság volt az, aki a világba jőve megvilágosít minden embert.
10A világban volt, és a világ általa lett, és a világ nem ismerte fel.
11Tulajdonába jött, és az övéi nem fogadták be.
12De mindazoknak, akik befogadták, hatalmat adott arra, hogy Isten fiaivá legyenek; mindazoknak, akik hisznek az ő nevében:
13akik nem vérből, nem a test akaratából, nem a férfi akaratából, hanem Istentől nemzettek.
14És az Ige testté lett, és közöttünk lakozott, és láttuk dicsőségét: az Atyától való egyszülött Fiú dicsőségét, aki az igazság ajándékával teljes.
15János tanúságot tesz róla, és kiált: „Ő volt az, akiről megmondtam: »Aki utánam jön, nálam feljebb való, mert előbb volt, mint én.«”
16Igen, mi valamennyien az ő teljességéből részesedtünk: ajándék egy másik ajándék helyébe.
17Ugyanis a Törvény Mózes által adatott, az igazság ajándéka pedig Jézus Krisztus által jelent meg.
18Istent soha senki sem látta: az egyszülött Fiú – Isten, aki az Atya keblén van – ő adott útmutatást.
Jegyzetek
1,17
Más fordítás: v. 14: „akit kegyelem és igazság tölt be”; v. 16:
„Mindannyian az ő teljességéből részesültünk, kegyelmet kegyelemre halmozva”; v. 17: „Mert a törvényt Mózes közvetítette, a kegyelem és az igazság azonban Jézus Krisztus által lett osztályrészünk”. Két tényező motiválta a fenti fordítást. Egyrészt az Újszövetségben másutt is találunk hasonló szintagmát, olyan kifejezést, amelyet hendiadüionnak kell tekintenünk, azaz olyan, ugyanahhoz a szófajhoz tartozó szavak mellérendelő kapcsolataként kell értelmeznünk, amelyben a magyar fordítás szorosabb viszonyba kell hogy hozza a két tagot alárendelő szerkezetként. Pl. Róm 1,5: „aki által az apostolság kegyelmét” (kharin kai aposztolén – és nem „kegyelmet és apostolságot”), lásd még 2Kor 8,4. Másrészt a páli teológia kulcsfogalma, a kharisz „kegyelem” nem jellemző a jánosi iratokra. Az evangéliumban kizárólag itt, a Logosz-himnuszban találkozunk vele. Továbbá a Jn nem a Törvény és a kegyelem között lát ellentétet, hanem a Mózes által adatott Törvény ajándéka és a Jézus Krisztusban, a testté lett Logoszban megjelent igazság ajándéka közötti feszültséget kívánja tudatosítani.