⁹Én, János, testvéretek és társatok a próbatételben, a királyságban és a Jézusban való állhatatosságban, a Patmosz nevű szigeten voltam Isten szava és a Jézus melletti tanúságtétel miatt. ¹⁰Az Úr napján megragadott a Lélek, és a hátam mögül nagy hangot – mint a harsonáé – hallottam, ¹¹amely így szólt: „Amit látsz, írd le egy könyvbe, és küldd el a hét egyháznak: Efezusba, Szmirnába, Pergamonba, Thüateirába, Szárdeszbe, Philadelpheiába és Laodikeiába!”
¹²Erre megfordultam, hogy lássam a hangot, amelyik hozzám beszélt, és amint megfordultam, hét arany gyertyatartót láttam, ¹³és a gyertyatartók között valakit, aki egy emberfiához volt hasonló. Hosszú ruhát viselt, és aranyöv volt a mellén. ¹⁴Feje és haja fehér volt, mint a fehér gyapjú, mint a hó. Szeme, mint a tűz lángja, ¹⁵lába, mint a kohóban izzó érc, hangja, mint nagy vizek zúgása. ¹⁶Jobbjában hét csillagot tartott, szájából kétélű hegyes kard jött elő, arca pedig olyan volt, mint a tűző nap.
¹⁷Amikor megláttam, mint egy halott, a lába elé estem, de rám tette jobbját, és ezt mondta:
– Ne félj! Én vagyok az első és az utolsó ¹⁸és az élő. Halott voltam, s íme, örökkön-örökké élek. Nálam vannak a halálnak és az alvilágnak a kulcsai.

KNB SZIT STL BD RUF KG