22De legyetek az igének megtartói, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat!
23Mert ha valaki csak hallgatja az igét, de nem váltja valóra, az olyan, mint az ember, aki a tükörben figyeli arcát.
24Figyeli ugyan magát, de aztán elmegy, és nyomban el is felejti, hogy milyen volt.
25Aki viszont elmélyed a szabadság tökéletes törvényében, és kitart mellette – azaz nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója –, az boldog lesz, midőn tettekre váltja.
26Ha valaki vallásosnak gondolja magát, de nem fékezi a nyelvét, még önmagát is becsapja, s vallásossága hiábavaló.
27Ez a tiszta és romlatlan vallásosság Istenünk és Atyánk előtt: gondját viselni az árváknak és az özvegyeknek nyomorúságukban, és tisztán megőrizni magunkat a világtól.