4 ¹Azt mondom tehát, ameddig az örökös kiskorú, addig semmiben sem különbözik egy rabszolgától, jóllehet minden az övé. ²Nevelők és sáfárok fennhatósága alatt áll az apa által megszabott ideig. ³Így mi is, amíg kiskorúak voltunk, a világ elemeinek rabszolgáiként éltünk; ⁴de amikor eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született a Törvénynek alávetve, ⁵hogy a Törvény alatt levőket megváltsa, hogy a fogadott fiúságot elnyerjük. ⁶Mivel pedig fiak vagytok, Isten elküldte a szívünkbe Fiának Lelkét, aki ezt kiáltja: „Abba, Atya!” ⁷Többé tehát nem vagy már rabszolga, hanem fiú; ha pedig fiú, akkor – Isten akaratából – örökös is. ⁸Korábban, amikor még nem ismertétek Istent, olyasmiknek szolgáltatok, amik lényegüket tekintve nem istenek. ⁹Most azonban, minthogy ismeritek Istent, pontosabban Isten ismer benneteket, hogyan térhettek vissza ismét az erőtlen és alantas elemekhez? Ismét rabjaikká akartok válni? ¹⁰Aggódva figyeltek napokra, hónapokra, évszakokra és esztendőkre. ¹¹Attól félek, hogy talán hiába fáradoztam értetek.

KNB SZIT STL BD RUF KG