11Mivel feltartóztatta Pétert és Jánost, az egész nép megdöbbenve futott össze körülöttük Salamon csarnokába.
12Ezt látva Péter így szólt a néphez:
– Izraelita férfiak, mit csodálkoztok ezen? Miért néztek ránk meredten, mintha saját erőnkkel vagy jámborságunkkal értük volna el, hogy ő járjon?
13Ábrahám, Izsák és Jákob Istene, a mi atyáink Istene megdicsőítette Fiát, Jézust, akit ti kiszolgáltattatok, és megtagadtatok Pilátus színe előtt, pedig ő úgy döntött, hogy szabadon bocsátja.
14Ti a Szentet és Igazat megtagadtátok, és azt kértétek, hogy egy gyilkost bocsásson nektek szabadon.
15Az élet fejedelmét megöltétek, de Isten feltámasztotta a halálból. Ennek mi tanúi vagyunk.
16Az ő nevébe vetett hit révén erősítette meg az ő neve ezt az embert, akit itt láttok és ismertek, és a tőle való hit adta vissza neki teljes egészségét mindnyájatok szeme láttára.
17Most már tudom, testvérek, hogy nem tudtátok, mit tesztek, akárcsak vezetőitek.
18De amit Isten előre megmondott minden prófétája által – hogy Messiása szenvedni fog –, azt teljesítette be így.
19Tartsatok tehát bűnbánatot, és térjetek meg, hogy eltöröltessenek bűneitek;
20hogy eljöjjön az Úrtól a felüdülés ideje, és elküldje, akit Messiásul rendelt nektek, Jézust,
21akit az égnek kell befogadnia minden dolog helyreállításának napjáig, amiről Isten öröktől fogva szólt szent prófétái ajka által.
22Mózes azt mondta: Prófétát támaszt nektek testvéreitek közül az Úr, a ti Istenetek, olyat, mint én. Rá hallgassatok mindenben, amit mond nektek!
23Mindazt, aki nem hallgat erre a prófétára, ki kell irtani a nép közül.
24Valamennyi próféta – Sámueltől és az utána következőktől fogva –, akik csak szóltak, mind ezekről a napokról jövendöltek.
25Ti fiai vagytok a prófétáknak és a szövetségnek, melyet Isten atyáitokkal kötött, amikor így szólt Ábrahámhoz: Utódodban nyer áldást a föld minden nemzetsége.
26Isten elsősorban nektek támasztotta fel, és küldte el Szolgáját, aki megáld titeket azzal, hogy mindenkit megtérít a maga gonoszságából.