16Amikor megérkeztünk Rómába, Pálnak megengedték, hogy külön lakjék az őt őrző katonával.
17Három nappal később magához hívatta a zsidók elöljáróit. Amikor ezek összegyűltek, így szólt hozzájuk:
– Testvérek, bár semmit sem vétkeztem népünk ellen vagy atyáink szokásai ellen, Jeruzsálemben mégis letartóztattak, és átadtak a rómaiaknak.
18Miután ezek kihallgattak, szabadon akartak bocsátani, mert semmi halállal büntetendő vétket nem találtak bennem.
19Mivel azonban ez ellen tiltakoztak a zsidók, kénytelen voltam a császárhoz fellebbezni; de nem azért, mintha népem ellen akarnék vádat emelni.
20Emiatt kértem, hogy láthassalak titeket, és beszélhessek veletek, hiszen Izrael reménye miatt viselem ezt a láncot.
30Két teljes esztendeig saját bérelt szállásán lakott, és mindenkit fogadott, aki fölkereste.
31Hirdette Isten országát, és tanított az Úr Jézus Krisztusról teljes bátorsággal és minden akadályoztatás nélkül.