9akkor éppen így meg tudja szabadítani az Úr az istenfélőket a kísértésből, a gonoszokat pedig őrizet alatt tudja tartani a büntetésig az ítélet napján.
10Különösen azokat, akik tisztátalan vágyaik után mennek, és megvetik a Fenséget.
Arcátlanok s önteltek, akik attól sem rettennek vissza, hogy mennyei hatalmasságokat káromoljanak,
11holott még az angyalok sem mondanak ezek re az Úr előtt káromló ítéletet, jóllehet erőben és hatalomban felülmúlják őket.
12Ezek meg – mint oktalan állatok, melyek természettől fogva arra valók, hogy befogják és levágják őket – azt káromolják, amit nem ismernek. Pusztulásuk is hasonló lesz hozzájuk.
13Büntetésük gonoszságuk bére. Boldogságnak vélik, hogy fényes nappal dőzsölnek. Szégyenletesek és gyalázatosak, akik álnokságaikban tobzódnak, amikor veletek együtt lakomáznak.
14Szemük parázna vággyal van tele, telhetetlenek a bűnben, elcsábítják az ingadozó lelkeket, szívük gyakorlott a kapzsiságban: átkozottak.
15Elhagyták az egyenes utat, eltévelyedtek, követvén Bálaámnak, Boszor fiának útját, aki a gonoszság bérét szerette,
16de aki feddést kapott gonoszságáért. Egy néma teherhordó állat emberi hangon szólalt meg, és megakadályozta a próféta esztelenségét.
17Ezek az emberek elapadt források, forgószéltől sodort ködfoszlányok, akikre a sötétség homálya vár.
18Mert fellengzős, de üres szólamokat hangoztatva testi vágyaik kiélésére csábítják kicsapongó életükkel azokat, akik valóban elszakadtak a tévelygésben élőktől.
19Szabadságot ígérnek nekik, bár ők maguk a romlottság szolgái, mert mindenki rabja annak, ami legyőzi.
20Mert ha az Úr és üdvözítő Jézus Krisztusnak a megismerése által megszabadultak a világ fertőjétől, de ismét belekeveredve elbuknak, akkor ez utóbbi állapotuk rosszabb lesz az előbbinél.
21Jobb lett volna nekik, ha meg sem ismerik az igazság útját, semmint hogy megismervén elforduljanak a nekik adott szent parancsolattól.
22Illik rájuk a közmondás: „A kutya visszatér a saját okádékára, és a megfürdött disznó sárban hempereg!”