3Áldott legyen az Isten, a mi Urunk, Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene,
4aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is meg tudjunk vigasztalni másokat bármilyen nyomorúságban, annak a vigasztalásnak az erejében, amellyel Isten vigasztal minket.
5Mert amilyen bőséggel részünk van Krisztus szenvedéseiben, olyan bőséges Krisztus által vigasztalásunk is.
6Ha gyötrődünk, vigasztalásotokat és üdvösségeteket szolgálja; ha vigasztalódunk, ez is vigasztalásotokért van, mert képessé tesz benneteket ugyanazon szenvedések elviselésére, mint amelyeket mi is eltűrünk.
7Ami titeket illet, reményünk szilárd, mert tudjuk, hogy amint részetek van a szenvedésekben, ugyanúgy a vigasztalásban is.
8Nem akarjuk, testvérek, hogy ne tudjatok arról a megpróbáltatásról, amelyen Ázsia tartományban keresztülmentünk. Elképesztő, erőnkön felüli teher nehezedett ránk, annyira, hogy minden reményt feladtunk a túlélést illetően.
9Sőt már készen álltunk a halálra, hogy ne önmagunkban legyen bizodalmunk, hanem Istenben, aki feltámasztja a halottakat.
10Ő mentett meg minket ebből a halálos veszedelemből, és a jövőben is meg fog menteni. Benne van reményünk, hogy ezután is megszabadít,
11mivel ti is segítségünkre vagytok az értünk mondott könyörgéssel, hogy a nekünk adott kegyelem miatt sokan sokféleképpen adjanak hálát értünk.