²Hangosan kiáltok Istenhez, Istenhez kiáltok, hogy figyeljen rám. ³Nyomorúságom idején az Úrhoz folyamodom, kezem éjjel is kitárom feléje lankadatlanul, de lelkem nem tud megvigasztalódni. ⁴Istenre gondolok, és csak sóhajtozom, róla elmélkedem, és elcsügged a lelkem. (Szela.) ⁵Szemeimet nyitva tartod, szótlanul hánykolódom. ⁶Gondolkozom a régi napokon, a hajdani esztendőkön. ⁷Eszembe jutnak énekeim éjjelente, szívemben elmélkedem, és ezt kutatja lelkem: ⁸Vajon végleg eltaszít az Úr, és kegyelmére többé nem számíthatok? ⁹Végképp elfogyott szeretete, érvénytelen lett ígérete nemzedékről nemzedékre? ¹⁰Elfelejtette kegyelmét az Isten, vagy elnyomta irgalmát a harag? (Szela.) ¹¹Az az én bajom – gondoltam –, hogy megváltozott a Felséges jóindulata. ¹²Emlékezem az ÚR tetteire, visszagondolok hajdani csodáira. ¹³Végiggondolom minden tettedet, elmélkedem dolgaidon. ¹⁴Szent a te utad, Istenem! Van-e olyan nagy Isten, mint a mi Istenünk? ¹⁵Te vagy az Isten, aki csodákat tettél, megismertetted erődet a népekkel. ¹⁶Megváltottad hatalmaddal népedet, Jákób és József fiait. (Szela.)

KNB SZIT STL BD RUF KG