A zsoltárok könyve

146 A teremtő és gondviselő Isten dicsérete ¹Dicsérjétek az Urat! Dicsérd, lelkem, az Urat! ²Dicsérem az Urat, amíg élek, zsoltárt zengek Istenemnek, míg csak leszek. ³Ne bízzatok az előkelőkben, egy emberben sem, mert nem tud megtartani. Zsolt 118,8-9  ⁴Ha elszáll a lelke, visszatér a földbe, és azonnal semmivé válnak tervei. ⁵Boldog az, akinek Jákób Istene a segítsége, és Istenében, az Úrban van a reménysége, ⁶aki az eget és a földet alkotta, meg a tengert, és ami csak bennük van; ő meg is tart hűségesen mindenkor. ApCsel 4,24;  ApCsel 14,15  ⁷Igazságot szolgáltat az elnyomottaknak, kenyeret ad az éhezőknek, kiszabadítja a foglyokat az Úr. ⁸Az Úr megnyitja a vakok szemeit, az Úr fölegyenesíti a görnyedezőket, az Úr szereti az igazakat. ⁹Az Úr őrzi a jövevényeket, támogatja az árvát és az özvegyet; de a bűnösöket tévútra vezeti. ¹⁰Mindörökké uralkodik az Úr, a te Istened, ó, Sion, nemzedékről nemzedékre. Dicsérjétek az Urat! Zsolt 93,1