Jézus utoljára szól szenvedéséről (Mk 14,1-2; Lk 22,1-2; Jn 11,47-53)

26 ¹Amikor Jézus befejezte mindezeket a beszédeket, így szólt tanítványaihoz: ²Tudjátok, hogy két nap múlva lesz a páska ünnepe, és az Emberfia átadatik, hogy megfeszíttessék.
³Ekkor összegyűltek a főpapok és a nép vénei Kajafás főpap palotájában, ⁴és elhatározták, hogy Jézust csellel elfogják, és megölik. ⁵De ezt mondták: Ne az ünnepen, nehogy zavargás legyen a nép között.

Jézus megkenetése Betániában (Mk 14,3-9; Jn 12,1-8)

⁶Amikor pedig Jézus Betániában, a leprás Simon házában volt, ⁷odament hozzá egy asszony, akinél egy alabástromtartóban drága olaj volt, és ráöntötte az asztalnál ülő Jézus fejére. ⁸Amikor látták ezt a tanítványai, bosszankodtak, és ezt mondták: Mire való ez a pazarlás? ⁹Hiszen el lehetett volna ezt adni sok pénzért, és odaadni a szegényeknek. ¹⁰Amikor ezt Jézus észrevette, megkérdezte tőlük: Miért bántjátok ezt az asszonyt? Hiszen jót tett velem, ¹¹mert a szegények mindig veletek lesznek, de én nem leszek mindig veletek. ¹²Mert amikor ezt az olajat a testemre öntötte, a temetésemre készített elő. ¹³Bizony mondom nektek, hogy bárhol hirdetik majd az evangéliumot az egész világon, amit ez az asszony tett, azt is elmondják majd az ő emlékezetére.

Júdás elárulja Jézust (Mk 14,10-11; Lk 22,3-6)

¹⁴Akkor a tizenkettő közül egy, akit Iskáriótes Júdásnak hívtak, elment a főpapokhoz, ¹⁵és így szólt: Mit adnátok nekem, ha kezetekbe adnám őt? Azok pedig harminc ezüstöt fizettek neki. ¹⁶Ettől fogva kereste az alkalmat, hogy elárulja őt.

KNB SZIT STL BD RUF KG