Az irgalmas samaritánus
25Ekkor felállt egy törvénytudó, hogy megkísértse őt, és ezt kérdezte: Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet? 26Ő pedig ezt mondta neki: Mi van megírva a törvényben? Hogyan olvasod? 27Ő pedig így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint magadat.” 28Jézus ezt mondta neki: Helyesen feleltél: tedd ezt, és élni fogsz. 29Ő viszont igazolni akarta magát, ezért megkérdezte Jézustól: De ki a felebarátom? 30Válaszul Jézus ezt mondta neki: Egy ember ment le Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe esett, akik kifosztották, meg is verték, azután félholtan otthagyva elmentek. 31Történetesen egy pap ment azon az úton lefelé, de amikor meglátta, elkerülte. 32Hasonlóképpen egy lévita is odaért arra a helyre, de amikor meglátta, ő is elkerülte. 33Egy arra utazó samaritánus pedig, amikor odaért hozzá és meglátta, megszánta, 34odament, olajat és bort öntött sebeire, és bekötötte azokat. Azután feltette őt a saját állatára, elvitte egy fogadóba, és gondját viselte. 35Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak, és azt mondta neki: Viselj rá gondot, és ha valamit még ráköltesz, amikor visszatérek, megadom neked. 36Mit gondolsz, e három közül ki volt a felebarátja a rablók kezébe esett embernek? 37Ő így felelt: Az, aki irgalmas volt hozzá. Jézus erre ezt mondta neki: Menj el, te is hasonlóképpen cselekedj!Jegyzetek
10,35 dénárt: vö. a Lk 7,41 jegyzetével