5és így jutott el Samária egyik városához, amelynek Sikár volt a neve. Ez közel volt ahhoz a birtokhoz, amelyet Jákób adott fiának, Józsefnek.
6Ott volt Jákób forrása. Jézus az úttól elfáradva leült a forrásnál; az idő délfelé járt.
7Egy samáriai asszony jött vizet meríteni. Jézus így szólt hozzá: Adj innom!
8Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek.
9A samáriai asszony ezt mondta: Hogyan? Te zsidó létedre tőlem kérsz inni, mikor én samáriai vagyok? Mert a zsidók nem érintkeztek a samáriaiakkal.
10Jézus így válaszolt: Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki így szól hozzád: Adj innom! – te kértél volna tőle, és ő adott volna neked élő vizet.
11Az asszony így szólt hozzá: Uram, merítőedényed sincs, a kút is mély, honnan vennéd az élő vizet?
12Talán nagyobb vagy te atyánknál, Jákóbnál, aki ezt a kutat adta nekünk, és aki maga is ebből ivott, sőt fiai és jószágai is?
13Jézus így válaszolt neki: Aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik,
14de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne.
15Az asszony erre ezt mondta: Uram, add nekem azt a vizet, hogy ne szomjazzam meg, és ne kelljen idejárnom meríteni.
16Jézus így szólt hozzá: Menj el, hívd a férjedet, és jöjj vissza!
17Az asszony így válaszolt: Nincs férjem. Jézus erre ezt mondta: Jól mondtad, hogy férjed nincs,
18mert öt férjed volt, és akivel most élsz, nem férjed: ebben igazat mondtál.
19Az asszony így felelt: Uram, látom, hogy próféta vagy.
28Az asszony pedig otthagyta korsóját, elment a városba, és szólt az embereknek:
29Jöjjetek, lássátok azt az embert, aki megmondott nekem mindent, amit tettem: vajon nem ő a Krisztus?
30Erre azok elindultak a városból, és kimentek hozzá.