2Mondjátok el a népeknek, hirdessétek, adjatok jelt, hirdessétek, ne titkoljátok! Mondjátok: Elfoglalták Babilont! Megszégyenült Bél, összetört Marduk; megszégyenültek szobrai, összetörtek bálványai.
3Mert észak felől egy nép vonul ellene, országát pusztasággá teszi, nem marad lakója. Ember és állat elbujdosik, elmegy!
2Szörnyű látomásban ez jutott tudtomra: Csal a csaló, pusztít a pusztító! Vonulj ellene, Élám, ostromold, Média! Minden sóhajtozásnak véget vetek. 3Ezért görcsös fájdalom fogja el derekamat, olyan kínok gyötörnek, mint a vajúdó nő kínjai; megzavarodom attól, amit hallok, megrémülök attól, amit látok. 4Háborog a szívem, reszketés fogott el. Az eddig áhított alkonyat rettenetes lett nekem. 5Terítik az asztalt, rendezik a szőnyegeket, folyik az eszem-iszom. Rajta, vezérek, kenjétek a pajzsot! 6Mert ezt mondta nekem az ÚR: Menj, állíts őrszemet; amit lát, jelentse! 7És ha harci kocsik menetét látná, elébük két-két ló befogva, szamarak menetét, tevék menetét, erősen figyeljen, nagyon figyelmesen! 8Az őrszem felordított, akár egy oroszlán: Uram, őrhelyemen állok mindennap, őrségen állok minden éjjel! 9Jönnek már! Emberek menete, harci kocsik, elébük két-két ló befogva! Akkor megszólalt, és ezt mondta: Elesett, elesett Babilon! Minden istenszobra a földön hever összetörve!