Az elhívatáshoz méltó élet a hit nagykorúságában és egységében

4 ¹Kérlek tehát titeket én, aki fogoly vagyok az Úrért: éljetek ahhoz az elhívatáshoz méltón, amellyel elhívattatok, ²teljes alázatossággal, szelídséggel és türelemmel; viseljétek el egymást szeretettel, ³igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével. ⁴Egy a test, és egy a Lélek, aminthogy egy reménységre kaptatok elhívást is: ⁵egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség, ⁶egy az Istene és Atyja mindeneknek; ő van mindenek felett és mindenek által és mindenekben.
⁷A kegyelem pedig mindegyikünknek Krisztus ajándékának mértéke szerint adatott. ⁸Ezért mondja az Írás: „Felment a magasságba, foglyokat vitt magával, ajándékot adott az embereknek.”

⁹Az pedig, hogy „felment”, mi mást jelent, mint azt, hogy le is szállt erre a földre. ¹⁰Aki leszállt, az „fel is ment”, feljebb minden égnél, hogy betöltse a mindenséget. ¹¹És ő „adott” némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul vagy pásztorokul és tanítókul, ¹²hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, Krisztus testének építésére, ¹³míg eljutunk mindnyájan a hitnek és Isten Fia megismerésének egységére, a felnőttkorra, a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra,

KNB SZIT STL BD RUF KG