Dávid megszámláltatja a népet – (Vö. 2Sám 24)

21 ¹A Sátán Izráel ellen támadt: felingerelte Dávidot, hogy vegye számba Izráelt. ²Dávid pedig ezt mondta Jóábnak és a hadinép parancsnokainak: Menjetek, számláljátok meg Izráelt Beérsebától Dánig, és terjesszétek elém, hadd tudjam meg a számukat! ³Jóáb azonban ezt felelte: Szaporítsa meg az ÚR a népét százannyira, mint amennyi most! De uram, királyom, hiszen mindnyájan az én uram szolgái ők. Miért firtatja hát ezt az én uram? Miért bűnhődjék ezért Izráel?! ⁴A király szava azonban erősebb volt Jóábénál. Elindult tehát Jóáb, bejárta egész Izráelt, és visszatért Jeruzsálembe. ⁵Jóáb jelentette Dávidnak a népszámlálás eredményét: egész Izráelben egymillió-egyszázezer kardforgató ember volt, Júdában pedig négyszázhetvenezer kardforgató ember. ⁶Lévit és Benjámint azonban nem vette számba közöttük, mert utálatosnak tartotta Jóáb a király parancsát.

Az Úr üzenete Dávidhoz

⁷De Isten rossznak látta ezt, és megverte Izráelt. ⁸Akkor ezt mondta Dávid az Istennek: Nagyot vétettem azzal, hogy ezt tettem! Most azért bocsásd meg szolgád bűnét, mert igen esztelenül cselekedtem!
⁹Ekkor így szólt az ÚR Gádhoz, Dávid látnokához: ¹⁰Eredj, és mondd meg Dávidnak: Ezt mondja az ÚR: Három lehetőséget adok neked; válassz ki közülük egyet, és én azt teszem veled. ¹¹Bement tehát Gád Dávidhoz, és ezt mondta neki: Így szól az ÚR: Válassz! ¹²Három esztendeig tartó éhínség legyen? Vagy dúljanak három hónapig támadóid, és érjen utol ellenséged fegyvere? Vagy legyen három napon át az ÚR fegyvere, a dögvész az országban, és pusztítson az ÚR angyala Izráel egész területén? Most azért döntsd el, milyen választ vigyek annak, aki engem küldött!
¹³Dávid ezt felelte Gádnak: Igen nehéz helyzetben vagyok. Inkább essem az ÚR kezébe, mert igen nagy az ő irgalma. Csak ember kezébe ne essem!

Az Úr dögvészt bocsát Izráelre

¹⁴Az ÚR tehát dögvészt bocsátott Izráelre, és elhullott Izráelben hetvenezer ember. ¹⁵Az Isten angyalt küldött Jeruzsálem ellen is, hogy pusztítsa azt. De alighogy belekezdett az a pusztításba, odanézett az ÚR, bánkódni kezdett a veszedelem miatt, és ezt parancsolta a pusztító angyalnak: Elég! Most már hagyd abba! Az ÚR angyala akkor éppen a jebúszi Ornán szérűje mellett állt.
¹⁶Dávid fölemelte a tekintetét, és meglátta az ÚR angyalát, amint ott áll az ég és a föld között, kezében kivont karddal, amelyet Jeruzsálem ellen nyújtott ki. Ekkor Dávid és a vének zsákruhába burkolózva arcra borultak. ¹⁷Dávid pedig ezt mondta Istennek: Hiszen én mondtam, hogy számlálják meg a népet! Én magam vagyok az, aki vétkeztem, és nagy gonoszságot követtem el. De az én nyájam nem követett el semmit! URam, Istenem, sújtson le kezed inkább énrám és az én rokonságomra, de a népedet ne bántsd!

Dávid oltárt épít Ornán szérűjén

¹⁸Ekkor az ÚR angyala azt üzente Gáddal Dávidnak, hogy menjen, és állítson oltárt az ÚRnak a jebúszi Ornán szérűjén. ¹⁹Elment tehát Dávid, Gád szavai szerint, amelyet az ÚR nevében mondott. ²⁰Amikor Ornán arra fordult, meglátta az angyalt; négy fia, akik vele voltak, erre elrejtőzött. Ornán éppen búzát csépelt. ²¹Dávid ekkor odament Ornánhoz. Amikor Ornán föltekintett, és meglátta Dávidot, kiment a szérűről, és arccal a földre borult Dávid előtt. ²²Dávid így szólt Ornánhoz: Add nekem ezt a szérűt, hadd építsek itt oltárt az ÚRnak! Teljes áron add nekem, hogy megszűnjék a népet ért csapás! ²³Ornán így felelt Dávidnak: Fogadd el, azután tegyen az én uram, királyom, ahogyan jónak látja! Nézd, odaadom a marhákat égőáldozatnak, a cséplőeszközöket tűzifának, a búzát pedig ételáldozatnak. Mindent odaadok! ²⁴De Dávid király ezt felelte Ornánnak: Így nem! Csak teljes áron fogadom el tőled, mert nem akarom az ÚRnak adni a tiedet, és nem akarok ingyen kapott égőáldozatot bemutatni. ²⁵Adott tehát Dávid Ornánnak azért a helyért hatszáz sekel súlyú aranyat. ²⁶Azután oltárt épített ott Dávid az ÚRnak, égőáldozatot és békeáldozatot mutatott be, és az ÚRhoz kiáltott, ő pedig feleletül tüzet adott az égből az égőáldozati oltárra.
²⁷Az ÚR pedig szólt az angyalnak, és az visszatette kardját a hüvelyébe. ²⁸Abban az időben Dávid, látva, hogy az ÚR a jebúszi Ornán szérűjén válaszolt neki, ott mutatta be az áldozatokat. ²⁹Az ÚR hajléka ugyanis, amelyet Mózes készített a pusztában, valamint az égőáldozati oltár abban az időben a gibeóni áldozóhalmon volt. ³⁰Dávid azonban nem mert többé odajárulni, hogy ott keresse fel az Istent, úgy megrettent az ÚR angyalának a kardjától,

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet