7 ¹A következő dolgot mutatta nekem az Úr Isten: Íme, sáskákat alkotott, amikor a mező sarjadni kezdett; a királyi kaszálás után lett ez a sarjú. ²Mikor ezek megették a föld egész füvét, így szóltam: »Úr Isten, irgalmazz, kérlek! Hogyan állhat fenn Jákob, hiszen kicsiny ő?« ³Megkönyörült erre az Úr: »Nem fog megtörténni!« – mondja az Úr.
⁴A következő dolgot mutatta nekem az Úr Isten: Íme, tüzet hívott elő az Úr Isten az ítéletre, és az elégette a nagy mélységet és megemésztette a mezőt is. ⁵Ekkor így szóltam: »Úr Isten, hagyd abba, kérlek! Hogyan állhat fenn Jákob, hiszen kicsiny ő?« ⁶Megkönyörült erre az Úr: »Ez sem fog megtörténni!« – mondja az Úr Isten.
⁷A következő dolgot mutatta nekem az Úr: Íme, egy ember állt a betapasztott falon, és kezében mérőón volt. ⁸És mondta nekem az Úr: »Mit látsz, Ámosz?« És így szóltam: »Mérőónt.« Erre mondta az Úr: »Íme, lemérem népemet, Izraelt mérőónnal, és többé nem bocsátok meg neki. ⁹És lerombolják Izsák magaslatait, és Izrael szentélyeit elpusztítják, és karddal támadok Jeroboám háza ellen!«
¹⁰És Amaszja, Bétel papja, ezt az üzenetet küldte Jeroboámhoz, Izrael királyához: »Összeesküvést szít ellened Ámosz Izrael házában; az ország nem viselheti el mindenféle beszédjét! ¹¹Azt mondja ugyanis Ámosz: ‘Kard által fog meghalni Jeroboám, és Izraelt fogságba hurcolják országából!’« ¹²Á- moszhoz pedig így szólt Amaszja: »Eredj innen, próféta! Fuss Júda földjére, ott edd kenyeredet, és ott prófétálj! ¹³De Bételben ne prófétálj többé, mert ez királyi szentély és a királyság temploma!«

¹⁴Felelt erre Ámosz és mondta Amaszjának:
»Nem vagyok én próféta,
sem próféta fia;
pásztor vagyok én, és vadfügét szurkálgatok.

¹⁵De az Úr meghívott engem,
amikor a nyájat tereltem,
és mondta nekem az Úr:
‘Menj, prófétálj népemnek, Izraelnek!’

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet