A Zsoltárok könyve

94. ZSOLTÁR (93) 94 *Isten az igazak szószólója¹Uram, bosszúállás Istene,
bosszúállás Istene, jelenj meg!
²Kelj fel, ó föld bírája,
fizess meg a kevélyeknek!
*³Meddig fognak, Uram, a bűnösök,
meddig fognak még a bűnösök dicsekedni?
⁴Fecsegnek, vakmerően gonoszságot beszélnek
és kérkednek mind a gonosztevők.
⁵Népedet, Uram, elnyomják,
örökségedet sanyargatják.
⁶meggyilkolják az özvegyet és a jövevényt,
lemészárolják az árvákat.
⁷Azt mondják: „Nem látja ezt az Úr,
nem veszi észre Jákob Istene.”
⁸Eszméljetek, ti oktalanjai a népnek,
ostobák, mikor tértek észhez?
⁹A fül plántálója ne hallana,
és a szem alkotója ne látna?
¹⁰Ne büntetne, aki dorgálja a népeket,
aki tudományra tanítja az embert?
¹¹Ismeri az Úr az emberek gondolatait,
és tudja, hogy hiábavalók.
¹²Boldog az az ember, akit te oktatsz, Uram,
és megtanítasz törvényedre,
¹³hogy megóvd őt a gonosz napoktól,
amíg a verem el nem készül a bűnös számára.
¹⁴Mert nem taszítja el népét az Úr,
és nem hagyja el örökségét.
¹⁵Mert az ítélkezés visszatér az igazsághoz,
és követik mind az igazszívűek.
¹⁶Ki kel pártomra a gonoszok ellen,
ki áll mellém a gonosztevőkkel szemben?
¹⁷Ha az Úr nem nyújtott volna segítséget,
már-már a némaság helyén lakoznék a lelkem.
¹⁸Ha azt mondtam: „Inog a lábam”,
megsegített a te irgalmad, Uram.
¹⁹Bármilyen sok fájdalmam volt szívemben,
vigasztalásaid felvidítottak engem.
²⁰Lehet-e köze hozzád a hamisság ítélőszékének,
amely nyomorúságot szerez a törvény ellenére?
²¹Az igaz életére leskelődnek ők,
és elítélik az ártatlan vért.
²²De nekem oltalmam lett az Úr,
és menedékem sziklája az én Istenem;
*²³ő megtorolja rajtuk hamisságukat,
saját gonoszságukkal semmisíti meg őket;
megsemmisíti őket az Úr, a mi Istenünk.