2Uram, mi Urunk,
Milyen csodálatos neved szerte a világon!
Hisz az egeknél fenségesebb dicsőséged.
3Kisdedek és csecsemők szájával
hirdetteted dicséretedet ellenségeid előtt,
hogy tönkretedd az ellenséget s a bosszúra kelőt.
4Hiszen ha nézem az eget, kezed művét,
a holdat és a csillagokat, amelyeket alkottál,
5mi az ember, hogy figyelemre méltatod,
és mi az emberfia, hogy meglátogatod?
6Kevéssel tetted őt kisebbé az angyaloknál,
dicsőséggel és tisztelettel koronáztad,
7és kezed művei fölé állítottad.
Lába alá vetettél mindent:
8minden juhot és marhát,
és hozzá a mezei vadakat,
9az ég madarait s a tengeri halat,
mindazt, ami a tenger ösvényein jár.
10Uram, mi Urunk,
milyen csodálatos neved szerte a világon!
Jegyzetek
8,6 A görög, a szír és a Vulgáta itt az »angyal« helyett »Istent« fordít. Ezt a helyet a Zsid 2,6-8 idézi; a levél szerzője ott még jobban kiemeli az ember méltóságát: az Emberfiára és annak üdvözítő művére vonatkoztatja.