¹²Atyáik előtt csodákat művelt,
Egyiptom földjén, Tánisz mezején.

¹³Széthasította a tengert és átvezette őket,
a vizeket szinte tömlőbe fogta.

¹⁴Nappal a felhőben vezette őket,
s egész éjjel a tűz fényében.

¹⁵Kősziklát hasított fel a pusztában
és bőséges áradattal itatta őket.

¹⁶Patakokat fakasztott a kősziklából
és folyamként ömlesztette a vizet.

¹⁷Mégis egyre csak vétkeztek ellene,
haragra ingerelték a Fölségest a pusztában.

¹⁸Megkísértették szívükben Istent,
amikor kedvük szerint ennivalót kértek,

¹⁹s így beszéltek Isten ellen:
»Tud-e Isten – mondták – asztalt teríteni a pusztában?«

²⁰Íme megütötte a kősziklát
és vizek folytak, patakok áradtak.
»De vajon tud-e kenyeret is adni,
és húst szerezni népének?«

²¹Amikor ezt az Úr meghallotta, haragra gerjedt:
Tűz gyulladt fel Jákob ellen,
és harag szállt Izraelre,

²²mert nem hittek Istenben,
és segítségében nem reméltek.

²³Ekkor ő parancsot adott fenn a fellegeknek,
és megnyitotta az egek ajtóit.

²⁴Ennivalóként mannát hullatott nekik,
és a mennyből adott nekik kenyeret:

²⁵angyalok kenyerét ette az ember;
Bőségesen küldött nekik ennivalót.

²⁶Déli szelet támasztott az égen,
és hatalmával elhozta a délnyugati szelet.

²⁷Annyi húst hullatott rájuk, mint a por,
s annyi szárnyast, mint a tenger fövenye:

⁵²Örök ítéleteidre gondolok, Uram,
és megvigasztalódom.

KNB SZIT STL BD RUF KG