78
1Maszkíl Ászáftól.
Figyelj, népem, tanításomra,
hallgassatok szám szavára.
2Bölcs mondásra nyitom számat,
elmondom a régi idők titkait.
3Amiket hallottunk és megismertünk,
s atyáink elbeszéltek nekünk,
4nem titkoljuk fiaik elől,
elbeszéljük a jövendő nemzedéknek.
Hirdetjük az Úr dicséretét, hatalmát,
és csodáit, amelyeket végbevitt.
5Bizonyságot állított Jákobnak,
törvényt adott Izraelnek;
Megparancsolta atyáinknak,
tanítsák meg rá fiaikat,
8Ne legyenek olyanok, mint atyáik,
az a pártütő és lázongó nemzedék;
A nemzedék, amelynek szíve nem volt kitartó,
és lelke nem volt hű Isten iránt.
9Efraim fiai felajzották és kilőtték íjukat,
de a harc napján hátat fordítottak.
Jegyzetek
78,1 A közösség a fogság után az istentiszteleten saját történetére emlékezik. Isten nagy tetteit és az ősök történeteit hallgatva megtanulja, hogy saját helyzetét megértse, és magatartását felülvizsgálja. Erről szól a történelmi prédikáció, amelyet bölcsességi ének formájában őrzött meg a hagyomány. A szerző mintegy katekézist ad oly módon, hogy Izrael történetéből epizódokat helyez egymás mellé, az egyiptomi kivonulástól (Kr. e. 1250) Dávid királyságáig (Kr. e. 1000-961). Hallgatóit így szembesíti saját hitetlenségükkel.
78,1 Ászáf: vö. 50,1. – A zsoltáros tanításának célja, hogy a megelőző korok eseményeit hitbeli döntések sorozataként mutassa be.
78,9 Az északi királyságot (Kr. e. 722-ben az asszírok elfoglalták), Izraelt szólítja meg.