71
1Uram, tebenned remélek,
soha meg ne szégyenüljek!
2Igazságodban szabadíts meg, és ments meg engem!
Hajlítsd hozzám füledet
és nyújts segítséget!
5Hisz te vagy az én reménységem, Uram;
Te vagy, Uram, ifjúkorom óta bizodalmam.
6Születésem óta rád támaszkodom,
anyám méhétől te vagy oltalmazóm;
Szüntelenül rólad szól dicséretem.
7Szinte csodája lettem sokaknak,
mert te erős segítőm vagy.
8Teljék meg szám dicséreteddel,
egész nap fenségeddel!
9Ne vess el engem vénségem idején,
amikor erőm megfogyatkozik, ne hagyj el engem!
Jegyzetek
71,1 Egyéni panaszdal a makkabeusi időkből. A szöveg alig tartalmaz új gondolatokat, inkább a Bibliából kiválasztott és egymás mellé helyezett mondatokat magyarázza. A kiválasztás az imádkozó szempontjait követi: Egy beteg ember, akit az öregség és a betegség tesz próbára, biztos menedéket keres – Istennél, az ő templomában.