66
1A karvezetőnek. Ének. Zsoltár.
Ujjongjatok az Istennek, minden földek,
2mondjatok nevének éneket,
dicsőségét dicsérve zengjétek.
3Mondjátok Istennek: »Milyen félelmetesek műveid,
hatalmad nagysága miatt ellenségeid hízelegnek neked.
4Az egész föld imádjon és dicsérjen téged,
zengjen nevednek dicséretet.«
5Jöjjetek és lássátok az Úr tetteit,
félelmetes, amit végbevitt az emberek fiai közt.
1ALLELUJA!
Magasztaljátok az Urat, mert jó,
mert irgalma örökkévaló!
1ALLELUJA!
Áldjátok az Urat, mert jó,
mert irgalma örökkévaló.
8Szüntelenül az Úr van szemem előtt,
meg nem ingok, hisz ő áll jobbomon.
9Ezért örvend a szívem és ujjong a nyelvem,
sőt testem is reménységben pihen:
10Mert nem hagyod az alvilágban lelkemet,
s nem engeded, hogy szented romlást lásson.
Jegyzetek
66,1 Hálaének fogság utáni időkből. Három részből áll: a nép dicsőíti Istent az Egyiptomból való szabadulás csodájáért, amelynek fennmaradását köszönheti (1-7); ezt követi egy ének, amelyben a közösség a pillanatnyi veszélyből való szabadulást köszöni meg (8-12); végül a zsoltáros hálaimája (13-20). Lehetséges, hogy a zsoltár három régi ének egyesítéséből keletkezett.
118,1 A zsoltár a fogság utáni közösség hálaadó szertartásának a része. Utal a szertartás részleteire (beszéd, válasz, válaszos ima, tanúságtétel), amelyek magát a szöveget is formálták.
118,1 Válaszos ima. A pap felszólítja a közösséget a hálaadásra, amely válaszol. A három csoport: vö. 115,9-11.
106,1 Liturgikus szöveg, a fogság utáni közösség panasza és bűnbánati imája. A hívők bűnvallomása átfogó (7-46): nem csak saját vétkeiket nevezik meg, hanem népük történetéből a múltban elkövetett vétkek nyolc állomását is, az egyiptomi kivonulás és a honfoglalás között. Az atyák bűneire való emlékezés (amely akár a sajátjuk is lehetne) nemcsak azt mutatja meg, hogy a hűtlenség a lázadás az ember természetéhez tartozik, hanem mindenekfölött azt, hogy a hűség, az igazságosság, az irgalom Isten természetéhez tartozik. A zsoltár feltételezi Mózes könyveinek ismeretét, bár sorrendjében és szemléletében néha eltér attól.