27. ZSOLTÁR (26)
27
*Közösség Istennel1Dávidtól.
Az Úr az én világosságom és üdvösségem:
kitől is félnék?
Az Úr életem oltalmazója:
kitől rettegnék?
2Ha közelednek felém a gonoszok,
hogy egyék húsomat,
ellenségeim, akik szorongatnak,
ők maguk botlanak meg és elesnek.
3Ha tábort állítanak is ellenem,
nem fél a szívem;
ha harc támad is ellenem,
akkor is reménykedem.
4Egyet kérek az Úrtól,
azért könyörgök:
hogy az Úr házában lakjam
életem minden napján,
hadd lássam az Úr pompáját,
hadd látogassam templomát.
5Mert ő elrejt hajlékában a veszedelem idején,
elbújtat sátra rejtekében, kősziklára emel fel engem.
6Így fölemeli fejemet
ellenségeim fölé, akik körülvesznek.
Én pedig diadalkiáltással áldozatot mutatok be hajlékában,
éneklek és zsoltárt zengek az Úrnak.
7Halld meg, Uram, hangomat, amellyel hozzád kiáltok,
könyörülj rajtam és hallgass meg engem!
*8Neked mondta a szívem:
„Téged keres tekintetem!
A te arcodat keresem, Uram!”
9Ne fordítsd el tőlem arcodat,
ne fordulj el haragodban szolgádtól,
te vagy segítőm!
Ne hagyj el és ne vess meg engem,
üdvözítő Istenem!
10Hisz atyám és anyám is elhagyott,
de az Úr fölkarolt engem.
11Mutasd meg nekem, Uram, utadat,
és vezess engem a helyes ösvényre ellenségeim miatt.
12Ne adj át ellenségeim akaratának,
mert hamis tanúk támadnak ellenem,
akik erőszakot lihegnek.
13Hiszem, hogy meglátom az Úr javait az élők földjén.
14Várj az Úrra és légy bátor,
a szíved legyen erős, és bízzál az Úrban!