A Zsoltárok könyve

18. ZSOLTÁR (17) 18 *A király háladala szabadulásért és győzelemért¹A karvezetőnek: Dávidtól, az Úr szolgájától, aki ez ének igéit intézte az Úrhoz, amikor az Úr megszabadította őt minden ellenségének hatalmából, *²és Saul kezéből. Így szólt tehát:

Szeretlek Uram, én erősségem!
³Uram, én erősségem, menedékem és szabadítóm;
én Istenem, sziklám, akiben reménykedem,
oltalmazóm, üdvösségem ereje,
aki fölemelsz engem.
⁴Magasztalom és segítségül hívom az Urat,
és megszabadulok ellenségeimtől.
⁵Körülvettek engem a halál kötelékei,
megrémítettek a gonoszság örvényei,
⁶körülfogtak az alvilág kötelékei,
a halál csapdái hatalmukba kerítettek.
⁷Szükségemben az Urat hívtam segítségül,
Istenemhez kiáltottam.
Ő meghallgatta templomából szavam,
és hozzá intézett kiáltásom elért a füléhez.
⁸A föld megindult és megreszketett,
alapjukban megrendültek a hegyek,
és megindultak, mert ő haragra gerjedt.
⁹Füst szállt fel orrából,
és szájából emésztő tűz,
égő parazsat lövellt magából.
¹⁰Lehajtotta az eget és leszállott,
ködhomály volt lába alatt.
¹¹Fölszállt a kerubok fölé,
a szél szárnyain repült.
¹²Rejtekhelyévé tette a sötétséget,
sátrat vont maga köré
a sötét vízből, a lég felhőiből.
*¹³Arcának fényessége előtt szétfutottak a felhők,
a jégeső és az izzó parázs.
¹⁴Dörgött az Úr az égből,
hallatta hangját a Fölséges:
a jégeső és az izzó parázs.
*¹⁵Kilőtte nyilait és szétszórta őket,
leküldte villámait és szétzavarta őket.
*¹⁶Előtűntek a vizek forrásai,
feltárultak a földkerekség alapjai
korholó szavadtól, Uram,
haragod leheletének fúvásától.
¹⁷Lenyúlt a magasból, megragadott,
a nagy vizekből kihúzott engem.
¹⁸Megszabadított hatalmas ellenségeimtől,
gyűlölőimtől, akik erősebbek nálam.
¹⁹Megrohantak engem nyomorúságom napján,
de oltalmam lett az Úr.
²⁰Tágas térre vezetett ki engem,
megszabadított, mert kedvét lelte bennem.
²¹Megfizetett nekem az Úr igaz voltom szerint,
megjutalmazott kezem tisztasága szerint,
²²mert megőriztem az Úr útjait,
Istenemtől gonoszul el nem tértem.
²³Mert szem előtt tartottam minden rendeletét,
igaz ítéleteit magamtól el nem távolítottam.
²⁴Mert szeplőtelen voltam előtte,
és őrizkedtem, hogy vétkem ne legyen.
²⁵Megfizetett nekem az Úr igaz voltom szerint,
kezem előtte ismert tisztasága szerint.
²⁶A szenthez szent vagy,
az ártatlan emberhez ártatlan,
²⁷a tisztához tiszta vagy,
de a fondorkodókkal elbánsz.
²⁸Mert a megtiport népet megszabadítod,
de megalázod a kevély szemeket.
²⁹Mert te gyújtod meg, Uram, lámpásomat,
sötétségemet Istenem világossá teszi.
*³⁰Mert te ragadsz ki a kísértésből,
Istenem által átugrom a falakat is.
³¹Én Istenem! Szeplőtelen az ő útja,
tűzben próbált az Úr szava,
oltalmazója ő minden benne bízónak.
³²Valóban, van-e más Isten az Úron kívül?
Van-e kőszikla a mi Istenünkön kívül?
³³Ő az Isten, aki erővel övezett fel engem,
és szeplőtelenné tette utamat.
³⁴Lábamat gyorssá tette, mint a szarvasét,
és magaslatokra állított fel engem.
³⁵Kezemet harcra tanította,
karom az ércíjat megfeszíti.
³⁶Üdvösséged pajzsát adtad nekem,
jobbod fölemelt és jóságod naggyá tett engem.
³⁷Tág teret nyitottál lépteimnek,
és bokáim nem gyengültek el.
³⁸Üldözőbe vettem ellenségeimet, és elfogtam őket,
nem tértem vissza, míg el nem vesztek.
³⁹Összetörtem őket, nem tudtak felkelni,
a lábaim alá hullottak.
⁴⁰Erővel öveztél fel engem a harcra,
a nekem ellenállókat alám vetetted.
⁴¹Megfutamítottad ellenségeimet,
és gyűlölőimet széjjelszórtad.
⁴²Kiáltottak, de nem volt, aki megmentse őket,
kiáltottak az Úrhoz, de nem figyelt rájuk.
⁴³Szétszórtam őket, mint a szél a port,
széttiportam őket, mint az utca sarát.
⁴⁴A lázadó néptől megmentettél,
nemzetek vezetőjévé tettél engem.
Az a nép, amelyet nem ismertem, szolgámmá lett,
⁴⁵mihelyt füle hallotta, engedelmeskedett,
az idegenek fiai hízelegtek nekem.
⁴⁶Az idegenek fiai erejüket vesztették,
remegtek rejtekükben.
⁴⁷Él az Úr, áldott legyen Segítőm,
magasztaltassék megmentő Istenem!
⁴⁸Isten, aki megengeded, hogy bosszút álljak,
és népeket vetsz alám,
aki megszabadítasz dühödt ellenségeimtől,
*⁴⁹a lázongók fölé emelsz,
kiszabadítasz az erőszakos ember kezéből.
⁵⁰Dicsérlek érte, Uram, a nemzetek között,
és zsoltárt zengek nevednek,
⁵¹aki bőségesen megsegíti királyát,
aki irgalmat gyakorol Fölkentjével,
Dáviddal és utódaival mindörökké.