10Mert nem hagyod az alvilágban lelkemet,
s nem engeded, hogy szented romlást lásson.
4Járjak bár a halál árnyékában,
nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy.
Vessződ és pásztorbotod megvigasztaltak engem.
20Milyen sok nehéz szorongatást engedtél megérnem,
de aztán ismét életet adtál nekem,
s a föld mélységeiből újra visszahoztál engem.
21Hozzám fordulsz, naggyá teszel
és megvigasztalsz engem.
13Miért rontottad le kerítését,
hogy szaggassák mind, akik elmennek mellette?