Jegyzetek

136,1 A fogság utáni közösség éneke a Pászka-szertartásból. A zsoltár jellegzetessége a válaszos ének (litánia). Az első félverset az előimádkozó énekli vagy imádkozza, a közösség felel a második félverssel. Ezt a zsoltárt nevezzük (egyedül vagy a Zsolt 135-tel együtt) a »Nagy Alleluja zsoltár«-nak (Nagy Hallél; nem keverendő az alleluja zsoltárokkal: 113-118). Valószínűleg a húsvéti vacsora végén énekelték.