116
1ALLELUJA!
Szeretem az Urat, mert meghallgatta
könyörgésem szavát.
3Körülvettek engem a halál gyötrelmei,
rám találtak az alvilág veszedelmei.
Szorongatásba és nyomorúságba jutottam,
10Az Úr félelme tiszta,
örökkön-örökké megmarad,
igazak az Úr ítéletei,
egytől-egyig igazságosak.
11Kívánatosabbak az aranynál,
és megannyi drágakőnél,
édesebbek a méznél,
meg a csepegő lépes méznél.
12Szolgád meg is tartja őket,
megtartásuk jutalma bőséges.
2zöldellő legelőkön adott nekem helyet,
csöndes vizekhez vezetett engem.
Jegyzetek
116,1 Egyéni hálaéneke a fogság utáni idők késői korszakából. Az áthagyományozás során két részre osztották (talán egy redaktor). A görög és a latin szöveg a két részt (1-9.10-19.v.) külön zsoltárnak tekinti.