Káldi-Neovulgáta

A Zsoltárok könyve

Fordítások

knb szit ruf imit kg kaldi

11. ZSOLTÁR (10) 11 *A gondviselő Isten¹A karvezetőnek: Dávid zsoltára.
Az Úrban bízom én. Hogyan mondhatjátok nekem:
„Menekülj a hegyekbe, mint a madár!
²Mert íme, a bűnösök kifeszítették az íjat,
a húrra illesztették nyilaikat,
hogy a sötétben elejtsék az egyenes szívűeket.
³Ha az alapok összeomlanak,
mit tehet akkor az igaz?”
⁴Szent templomában van az Úr,
az egekben áll az Úr trónusa.
Szeme a szegényre tekint,
pillantása az emberek fiait vizsgálja.
⁵Megvizsgálja az Úr az igazat és az istentelent;
lelke gyűlöli, aki szereti a gonoszságot.
⁶Parazsat és kénkövet hullat a bűnösökre,
és pusztító szélvihar lesz kelyhük osztályrésze.
⁷Mert igaz az Úr és az igazságot kedveli,
az igazak láthatják majd arcát.

Lábjegyzetek

11,1-7 Bizalom-ének, amely a fogság előtti időkben keletkezett. Először két ellentétes képpel ábrázolja az emberi bölcsességet, aztán az isteni bölcsességet. Az emberi bölcsesség egy szempillantás alatt eltűnik, ravaszságon és a gonosz megtapasztalásán alapul. A barátok tanácsa, amit a bajbajutottnak adnak, az életét talán megmenti, de az önbecsülését nem: jószándékú, de helytelen tanács. Az isteni bölcsesség ellenben azt tanácsolja: bízni. Isten érvényre fogja juttatni igazságát.