A Zsoltárok könyve

104. ZSOLTÁR (103) 104 *Dicsőítő ének a Teremtőről¹Áldjad, én lelkem, az Urat!
Uram, én Istenem, te mindennél magasztosabb vagy!
Fenségbe és ékességbe öltöztél,
²a fényességet, mint köntöst vetted magadra.
Kifeszíted az eget, mint egy sátort,
³az égi vizek fölé építed hajlékodat.
Szekereddé teszed a felhőket,
a szelek szárnyain jársz.
⁴Követeiddé teszed a szeleket,
szolgáddá a perzselő tüzet.
⁵Biztos alapra állítottad a földet,
hogy meg ne inogjon soha.
⁶Az örvénylő mélység mint ruha takarta,
vizek borították a hegyeket.
⁷De a te fenyegetésedre megfutamodtak,
szerteszaladtak mennydörgésed szavától.
⁸A hegyek fölemelkedtek, a völgyek leereszkedtek
oda, ahol alapjukat megvetetted.
⁹Határt szabtál a vizeknek, amelyet nem léphetnek át,
hogy el ne borítsák ismét a földet.
¹⁰Te öntöd a források vizét a völgyekbe,
a hegyek között csörgedeznek.
¹¹Belőlük iszik a mező minden vadja,
szomjukat oltják a vadszamarak.
¹²Fölöttük tanyáznak az égi madarak,
az ágak közt énekük hangzik.
¹³Égi palotádból megöntözöd a hegyeket,
műveid gyümölcséből táplálod a földet.
¹⁴Füvet sarjasztasz az állatoknak,
és növényeket az ember szolgálatára.
Kenyeret adsz a földből,
¹⁵és bort, hogy vidámítsa az ember szívét,
hogy ragyogjon arca az olajtól,
és a kenyér erősítse az ember szívét.
¹⁶Jóllaknak az Úr fái,
és a Libanon cédrusai, amelyeket ő ültetett.
¹⁷Fészket raknak rajtuk a verebek,
és fölöttük tanyázik a gólya.
¹⁸A magas hegyek a szarvasok,
a szirtek meg a borzok menedéke.
*¹⁹Megalkottad a holdat az idő mérésére,
a napot, amely tudja, mikor kell lenyugodnia.
²⁰Sötétséget rendelsz, és leszáll az éjszaka:
ebben mozognak az erdő vadjai,
²¹prédáért ordítanak az oroszlánkölykök,
és eledelt kérnek maguknak Istentől.
²²Ha felkel a nap, összegyűlnek,
nyugalomra térnek vackaikon.
²³Az ember kimegy dolgozni,
munkáját végezni egészen estig.
²⁴Uram, mily nagyok a te műveid!
Bölcsességgel teremtetted valamennyit,
és alkotásaid betöltötték a földet.
²⁵Itt a tenger: nagy és tágas,
nyüzsög benne a számtalan élőlény,
apró és nagy állat egyaránt.
*²⁶Itt hajók szelik át,
amott a Leviatán, amelyet arra alkottál, hogy játszadozzál vele.
²⁷Mind tőled várják,
hogy idejében megadd nekik eledelüket.
²⁸Ha adsz nekik, felszedik,
ha megnyitod kezedet, jóllaknak javaiddal.
²⁹De ha elfordítod arcodat, megrémülnek,
ha leheletüket megvonod, elenyésznek,
porrá lesznek ismét.
³⁰Ám ha kiárasztod lelkedet, ők életre kelnek,
és megújítod a föld színét.
*³¹Dicsőség az Úrnak mindörökké,
örvendezzen műveinek az Úr,
³²tekintetére megremeg a föld,
érintésére füstölnek a hegyek.
³³Énekelek az Úrnak, amíg csak élek,
zsoltárral dicsérem Istenemet, amíg csak leszek.
³⁴Beszédem legyen kedves előtte,
én pedig az Úrban leljem gyönyörűségem.
³⁵Vesszenek el a bűnösök a földről,
istentelenek ne legyenek többé!
Áldjad, én lelkem, az Urat!