16. ZSOLTÁR (15)
16
*Isten, a hívek öröksége1Miktám, Dávidtól.
Óvj meg engem, Istenem, mert tebenned remélek!
*2Így szólok az Úrhoz: „Te vagy az én Istenem,
nincs más javam rajtad kívül.”
*3A szentekben, a jeles férfiakban, akik a földön vannak,
bennük van minden gyönyörűségem.
4Sok gyötrődése van azoknak,
akik más istenek után futkosnak.
Nem veszek részt véres áldozataikban,
nevüket sem veszem ajkamra.
5Az Úr az én örökrészem és kelyhem:
te tartod kezedben sorsomat.
6A mérőzsinór pompás részt juttatott nekem,
valóban pompás nekem az én örökségem.
7Áldom az Urat, aki tanácsot adott nekem,
még éjjel is figyelmeztet bensőm.
8Az Úr van szemem előtt szüntelen,
meg nem inoghatok, hiszen ő áll jobbomon.
9Ezért örül a szívem és ujjong a nyelvem,
sőt reménységben pihen testem is:
10mert nem hagyod lelkemet az alvilágnak,
és nem engeded, hogy szented romlást lásson.
11Az élet ösvényét mutatod nekem,
az örömök teljességét színed előtt,
jobbodon a gyönyörűség mindörökké.