7
1Azt mondta erre az Úr Noénak: »Menj be a bárkába, te és egész házad népe, mert téged találtalak igaznak előttem ebben a nemzedékben.
2Minden tiszta állatból végy hetet-hetet, hímet és nőstényt, a nem tiszta állatokból pedig kettőt-kettőt, hímet és nőstényt,
3az ég madaraiból is hetet-hetet, hímet és nőstényt, hogy a magja megmaradjon az egész föld színén.
4Mert még hét nap, azután esőt hullatok a földre negyven napon és negyven éjen át, s eltörlök a föld színéről minden lényt, amelyet alkottam!«
5Meg is tette Noé mindazt, amit az Úr megparancsolt neki.
6Hatszáz esztendős volt, amikor az özönvíz elárasztotta a földet.
7Bement tehát Noé a bárkába az özönvíz elől, és vele fiai, felesége, és fiainak feleségei.
8A tiszta és tisztátalan állatokból, a madarakból is, és mindabból, ami mozog a földön,
9kettő-kettő, hím és nőstény ment be Noéhoz a bárkába, amint az Úr megparancsolta Noénak.
10Amikor aztán eltelt a hét nap, elárasztották az özön vizei a földet.
11Noé életének hatszázadik esztendejében, a második hónapban, a hónap tizenhetedik napján feltört a nagy mélység minden forrása, megnyíltak az ég zsilipjei,
12és negyven napon és negyven éjen át esett az eső a földre.
Jegyzetek
7,1 Jahvista elbeszélés [J], részben megismétli az eddig elmondottakat. Azok a »tiszta« állatok, amelyeket fel lehetett áldozni Istennek.
7,6 Az égi és a föld alatti vizek összekeverednek, a világ szinte visszasüllyed az őskáosz állapotába.