A világ teremtése: 1,1-2,25
1
*A hat napos teremtéstörténet1Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet.
*2A föld puszta volt és üres, sötétség borította a mélységeket, és Isten Lelke a vizek felett lebegett.
   3Isten szólt: „Legyen világosság!” És lett világosság.
4Látta Isten, hogy a világosság jó. Isten elválasztotta a világosságot a sötétségtől.
*5Isten elnevezte a világosságot nappalnak, a sötétséget pedig éjszakának. Azután este lett és reggel: első nap.
   *6Azután újra szólt Isten: „Legyen boltozat a vizek között, és válassza el a vizeket a vizektől!”
7Meg is alkotta Isten a boltozatot, és elválasztotta azokat a vizeket, amelyek a boltozat alatt voltak, azoktól, amelyek a boltozat felett voltak. Úgy is lett.
8Isten elnevezte a boltozatot égnek. Azután este lett és reggel: második nap.
   9Azt mondta ezután Isten: „Gyűljenek egy helyre a vizek, amelyek az ég alatt vannak, és tűnjön elő a száraz!” Úgy is lett.
10Isten elnevezte a szárazat földnek, az egybegyűlt vizeket pedig elnevezte tengernek. És látta Isten, hogy jó.
11Majd azt mondta Isten: „Teremjen a föld zöldellő füvet, amely magot hoz, és gyümölcstermő fát, amely a földön faja szerint meghozza gyümölcsét, a belsejében maggal!” Úgy is lett.
12A föld füvet hajtott, amely zöldül, és faja szerint magot hoz, és fát, amely faja szerint gyümölcsöt hoz, a belsejében maggal. És látta Isten, hogy jó.
13Azután este lett és reggel: harmadik nap.
   *14Azt mondta ezután Isten: „Legyenek világítók az ég boltozatán! Válasszák el a nappalt az éjszakától, jelezzék az időket, a napokat és az esztendőket,
15ragyogjanak az ég boltozatán, és világítsanak a földre!” Úgy is lett.
16Megalkotta tehát Isten a két nagy világítót – a nagyobbik világítót, hogy uralkodjék a nappalon, meg a kisebbik világítót, hogy uralkodjék az éjszakán – és a csillagokat.
17Az ég boltozatára helyezte őket, hogy világítsanak a földre,
18uralkodjanak a nappalon és az éjszakán, és válasszák el a világosságot a sötétségtől. És látta Isten, hogy jó.
19Azután este lett és reggel: negyedik nap.
   20Azt mondta ezután Isten: „Pezsdüljenek a vizek csúszó-mászó élőlények sokaságától, és szárnyaljanak szárnyasok a föld felett, az ég boltozata alatt!”
21Megteremtette tehát Isten a nagy tengeri szörnyeket, minden élő és nyüzsgő lényt, amelyet a vizek előhoztak, fajuk szerint, és minden szárnyast, fajuk szerint. Látta Isten, hogy ez jó.
22Isten megáldotta őket: „Szaporodjatok és sokasodjatok, töltsétek be a tenger vizeit, és a szárnyasok is sokasodjanak a földön!”
23Azután este lett és reggel: ötödik nap.
   24Azt mondta ezután Isten: „Hozzon elő a föld élőlényeket fajuk szerint: különféle jószágokat, csúszómászókat és vadállatokat fajuk szerint.” Úgy is lett.
25Megalkotta tehát Isten a vadállatokat, fajuk szerint, a jószágokat, fajuk szerint, és a föld minden csúszómászóját, faja szerint. És látta Isten, hogy jó.
   *26Majd azt mondta Isten: „Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra, hogy uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon, az egész földön, és minden csúszómászón, amely mozog a földön!”
27Megteremtette tehát Isten
az embert a maga képére;
Isten képére teremtette őt,
férfinak és nőnek teremtette őket.
   28Isten megáldotta őket, és azt mondta nekik Isten: „Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet! Hajtsátok azt uralmatok alá, és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és minden állaton, amely mozog a földön!”
29Majd azt mondta Isten: „Íme, nektek adtam minden füvet, amely magot hoz a földön, és minden fát, amelynek a gyümölcsében benne van a magva, hogy legyen ennivalótok,
30a zöld növényzetet pedig a föld minden állatának, az ég minden madarának és mindannak, ami a földön mozog, és lélegzik, hogy eledelük legyen!” Úgy is lett.
31Isten látta mindazt, amit alkotott, és íme, nagyon jó volt. Azután este lett és reggel: hatodik nap.