2
1Elkészült tehát az ég és a föld, és azok minden serege.
2A hetedik napra befejezte Isten a munkáját, amelyet alkotott. A hetedik napon megpihent minden munkájától, amelyet végzett.
3Megáldotta Isten és megszentelte a hetedik napot, mert azon nyugodott el minden munkájától, amelyet végezve teremtett Isten.
   4Ez volt az ég és föld története a teremtésükben.
   *Az ÉdenkertAzon a napon, amelyen az Úr Isten megalkotta az eget és a földet,
5még semmiféle mezei bokor nem hajtott a földön, és semmilyen fű nem sarjadt, ugyanis még nem hullatott az Úr Isten esőt a földre, és ember sem volt, aki művelje a földet.
*6Akkor forrás fakadt a földből, és megöntözte a föld egész színét.
*7Az Úr Isten megalkotta tehát az embert a föld porából, orrába lehelte az élet leheletét, így lett az ember élőlénnyé.
   8Az Úr Isten kertet telepített Édenben, keleten, és elhelyezte benne az embert, akit alkotott.
9Az Úr Isten a földből mindenféle fát növesztett, amely tekintetre szép és táplálkozásra alkalmas; valamint élet fáját a kert közepén, meg a jó és a rossz tudásának fáját.
   10Folyóvíz jött ki Édenből, hogy öntözze a kertet, utána pedig négy ágra szakadt.
*11Az egyiknek a neve Píson: ez az, amelyik körüljárja Hevilának egész földjét, ahol az arany terem –
12annak a földnek az aranya igen jó, s ott található a bdellium és az ónixkő.
13A második folyó neve Gíhon: ez az, amelyik körüljárja Etiópia egész földjét.
14A harmadik folyó neve Tigris: ez folyik az asszírok felé; a negyedik folyó pedig az Eufrátesz.
   *15Fogta tehát az Úr Isten az embert, és az Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze meg.
16Azt parancsolta az Úr Isten az embernek: „A kert minden fájáról ehetsz,
17de a jó és gonosz tudásának fájáról ne egyél, mert azon a napon, amelyen eszel róla, meg kell halnod!”
   *18Azt mondta továbbá az Úr Isten: „Nem jó, hogy az ember egyedül van: alkossunk hozzá illő segítőt is!”
19Az Úr Isten ugyanis megalkotta a földből a föld minden állatát és az ég összes madarát, és odavezette őket az emberhez, hogy lássa, minek nevezi el őket – mert minden élőlénynek az lett a neve, aminek az ember elnevezte.
20Meg is adta az ember a maga nevét minden állatnak és az ég összes madarának és a föld minden vadjának, de az embernek nem akadt magához illő segítője.
*21Ezért az Úr Isten mély álmot bocsátott az emberre, s amikor elaludt, kivette egyik bordáját, és hússal töltötte ki a helyét.
22Azután az Úr Isten asszonnyá formálta a bordát, amelyet az emberből kivett, és odavezette az emberhez.
*23Az ember ekkor azt mondta:
„Ez végre csont az én csontomból,
és hús az én húsomból!
Legyen a neve feleség,
mert a férfiből vétetett!”
   24Ezért elhagyja a férfi apját és anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és egy testté lesznek.
25Az ember és a felesége mezítelenek voltak mindketten, de nem szégyellték magukat.