17 ¹Így szólt ekkor az Úr Mózeshez: ²»Parancsold meg Eleazárnak, Áron pap fiának, hogy szedje össze a füstölőket, amelyek a tűzvész helyén hevernek, tüzüket szórja szerteszét, mert szentekké lettek ³a bűnösök halála által, aztán pedig lapítsa lemezekké azokat és szegezze az oltárra, mivel füstölőszert mutattak be azokban az Úrnak és szentekké lettek – hogy intő jelként tekintsenek rájuk Izrael fiai.« ⁴Fogta tehát Eleazár pap a rézfüstölőket, amelyekben azok, akiket a tűzvész megemésztett, áldoztak, lemezekké kalapálta, és rászegezte azokat az oltárra, ⁵hogy a jövőben figyelmeztessék Izrael fiait, hogy idegen ember, aki nem Áron magvából való, ne álljon elő füstölőszert bemutatni az Úrnak, és úgy ne járjon, mint Kóré és egész közössége járt, amint az Úr megmondta Mózesnek.
⁶Másnap aztán fellázadt Izrael fiainak egész közössége Mózes és Áron ellen, mondván: »Ti öltétek meg az Úr népét.« ⁷Amikor aztán lázadás támadt, s a zűrzavar növekedett, ⁸Mózes és Áron a szövetség sátrához menekültek. Miután bementek, befedte ezt a felhő, megjelent az Úr dicsősége ⁹és azt mondta az Úr Mózesnek: ¹⁰»Váljatok ki ebből a közösségből, hadd pusztítsam el most őket is.« Erre ők földre borultak ¹¹és Mózes azt mondta Áronnak: »Fogd a füstölőt, tégy bele tüzet az oltárról, rakj rá füstölőszert, s menj gyorsan a nép közé és esedezzél értük, mert kiáradt immár a harag az Úrtól és dúl a csapás.« ¹²Megtette ezt Áron, s elfutott a közösség közé, amelyet már pusztított a tűzvész és bemutatta a füstölőszert ¹³és odaállt a holtak és az élők közé és esedezett a népért és megszűnt a csapás. ¹⁴Tizennégyezer-hétszázan voltak a megöltek, azokon kívül, akik Kóré lázadásában vesztek el. ¹⁵Amikor aztán megszűnt a pusztulás, Áron visszatért Mózeshez, a szövetség sátrának ajtajához.
¹⁶Így szólt erre az Úr Mózeshez: ¹⁷»Szólj Izrael fiainak és végy tőlük, minden nagycsaládból törzseik minden fejedelmétől egy-egy vesszőt, vagyis tizenkét vesszőt, s írd rá kinek-kinek a nevét a maga vesszejére. ¹⁸Áron neve Lévi törzséén legyen, egy külön vessző pedig foglaljon egybe minden nagycsaládot. ¹⁹Aztán tedd őket a szövetség sátrába, a bizonyság elé, ahol szólni szoktam hozzád. ²⁰Akit ezek közül kiválasztok, annak a vesszeje ki fog hajtani; így fogom lecsendesíteni magam körül Izrael fiainak panaszkodásait, amelyekkel zúgolódnak ellenetek.«
²¹Szólt erre Mózes Izrael fiainak, s törzsről-törzsre minden fejedelem adott neki egy-egy vesszőt, úgyhogy tizenkét vessző volt, Áron vesszején kívül. ²²Ezeket Mózes odatette a bizonyság sátrában az Úr elé, ²³s amikor másnap visszatért, azt találta, hogy a Lévi házából való Áron vesszeje kihajtott, a duzzadó bimbókból virágok fakadtak, s azok kitárták szirmaikat és mandulává alakultak. ²⁴Erre Mózes kivitte valamennyi vesszőt az Úr színe elől Izrael valamennyi fiához, s megnézte és visszavette mindenki a vesszejét.
²⁵Aztán azt mondta az Úr Mózesnek: »Vidd vissza Áron vesszejét a bizonyság hajlékába, hogy ott megőrizzék, jelül Izrael lázongó fiainak, hogy megszűnjenek előttem panaszkodásaik és halállal ne lakoljanak.« ²⁶Mózes úgy is tett, ahogy az Úr parancsolta.
²⁷Azt mondták ekkor Izrael fiai Mózesnek: »Íme, elpusztulunk, mindnyájan elveszünk, ²⁸mindenki, aki az Úr hajlékához közelít, meghal; el kell-e vesznünk valamennyiünknek egy szálig?«

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet