15 ¹Így szólt az Úr Mózeshez: ²»Szólj Izrael fiaihoz és mondd nekik: Ha majd bejuttok lakóföldetekre, amelyet én nektek adok ³és szarvasmarhából vagy aprómarhából egészen elégő áldozatul vagy vágóáldozatul tűzáldozatot készítetek az Úrnak, akár fogadalmat róttok le, akár jószántotokból mutattok be áldozatot, akár ünnepeiteken gyújtotok kellemes illatot az Úrnak, ⁴mindaz, aki áldozati ajándékot mutat be, mutasson be ételáldozatul egy tized éfa lisztlángot, meghintve egy negyed hín mennyiségű olajjal, ⁵italáldozatul pedig adjon ugyanannyi mennyiségű bort az egészen elégő áldozathoz vagy a békeáldozathoz, bárányonként. ⁶Koshoz két tizednyi lisztláng legyen az ételáldozat, egy harmad hínnyi olajjal meghintve, ⁷italáldozatul pedig ugyanezen mértékegység harmadrészét kell bemutatni kellemes illatul az Úrnak. ⁸Ha pedig szarvasmarhából készítesz egészen elégő áldozatot vagy vágóáldozatot, fogadalom teljesítése végett vagy békeáldozatul, ⁹három tized lisztlángot adj bikánként, egy fél hín mennyiségű olajjal meghintve, ¹⁰italáldozatul pedig ugyanennyi mennyiségű bort, kellemes illatú tűzáldozatul az Úrnak. ¹¹Így cselekedjél bikánként, kosonként, bárányonként vagy gödölyénként. ¹²Aszerint, hogy mennyi áldozatot mutattok be, ezt kell mindig tennetek.
¹³Minden bennszülött ugyanazzal a szertartással mutassa be az égőáldozatot kedves illatul az Úrnak.
¹⁴És minden jövevény, aki veletek lakik vagy köztetek tartózkodik nemzedékről nemzedékre, az égőáldozatot ugyanúgy mutassa be kellemes illatul az Úrnak, ahogyan ti.
¹⁵Egy törvény s egy rendelet legyen számotokra is, a föld jövevénye számára is.«
¹⁶Így szólt továbbá az Úr Mózeshez: ¹⁷»Szólj Izrael fiaihoz és mondd nekik: ¹⁸Ha majd eljuttok arra a földre, amelyet én nektek adok, ¹⁹és esztek annak az országnak a kenyeréből, adjatok adományt az Úrnak ²⁰étketekből. Mint ahogy a szérűről adtok adományt, ²¹úgy adjatok a tésztából is zsengét az Úrnak.
²²Hogyha tudatlanságból elmulasztotok valamit azok közül, amiket az Úr Mózesnek mondott ²³és általa tinektek azon a napon, amelyen parancsolni kezdett, vagy azután, parancsolt: a következőképpen tegyetek. ²⁴Ha a közösség felejt el valamit megtenni: mutasson be egy fiatal bikát a csordából egészen elégő áldozatul, kellemes illatul az Úrnak, a szertartások által megkívánt étel- és italáldozatával együtt, meg egy kecskebakot bűnért való áldozatul. ²⁵A pap aztán könyörögjön Izrael fiainak egész közösségéért, s ők bocsánatot nyernek, minthogy nem szántszándékkal követték el a bűnt és bemutatták a tűzáldozatot az Úrnak magukért, bűnükért és tévedésükért; ²⁶bocsánatot nyer Izrael fiainak egész népe s a közöttük tartózkodó jövevény, mert az egész népet terheli a tudatlanságból elkövetett bűn.
²⁷Hogyha egy személy követ el tudtán kívül bűnt, mutasson be egy egyesztendős nőstény kecskét bűnéért, ²⁸s a pap esedezzék érte, mert tudtán kívül bűnt követett el az Úr előtt, s eszközölje ki neki a bocsánatot, s ő bocsánatot nyer. ²⁹Bennszülöttnek, jövevénynek, egy törvénye legyen mindenkinek, aki tudtán kívül követ el bűnt.
³⁰Aki azonban kevélységből követ el valamit, akár bennszülött, akár idegen (minthogy lázadt az Úr ellen), vesszen el népéből; ³¹mivel az Úr szavát megvetette, s parancsát megszegte, azért irtassék ki: viselje gonoszságát.«
³²Történt pedig, hogy amikor Izrael fiai a pusztában voltak, rajtakaptak egy embert, hogy fát szedeget a szombat napján. ³³Erre elvitték őt Mózeshez és Áronhoz meg az egész közösséghez. ³⁴Azok tömlöcbe zárták, mert nem tudták, mit kell vele tenniük. ³⁵Azt mondta ekkor az Úr Mózesnek: »Halállal lakoljon az az ember: kövezze meg az egész nép a táboron kívül.« ³⁶Ki is vitték és halálra kövezték, amint az Úr megparancsolta Mózesnek.
³⁷Azt mondta továbbá az Úr Mózesnek: ³⁸»Szólj Izrael fiaihoz és mondd nekik, hogy csináljanak maguknak felsőruhájuk sarkaira bojtokat, azokra pedig tegyenek egy-egy kékszínű zsinórt. ³⁹Ha ezeket látják, emlékezzenek meg az Úr minden parancsáról és ne kövessék gondolataikat és szemüket, amelyek oly sokféle dologban paráználkodnak, ⁴⁰hanem inkább emlékezzenek meg az Úr parancsairól, s tegyék meg azokat, s legyenek szentek Istenüknek. ⁴¹Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek, aki kihoztalak titeket Egyiptom földjéről, hogy Istenetek legyek«.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet