13 ¹Ekkor szólt ott az Úr Mózeshez: ²»Küldj férfiakat, hogy vegyék szemügyre Kánaán földjét, amelyet majd Izrael fiainak adok, minden törzsből egyet-egyet, a fejedelmek közül.« ³Megtette Mózes, amit az Úr parancsolt, s elküldte Párán pusztából a fejedelmi férfiakat, név szerint: ⁴Rúben törzséből: Sámuát, Zekur fiát, ⁵Simeon törzséből: Safátot, Húri fiát, ⁶Júda törzséből: Kálebet, Jefóne fiát, ⁷Isszakár törzséből: Jígalt, József fiát, ⁸Efraim törzséből: Hóseát, Nún fiát, ⁹Benjamin törzséből: Fáltit, Ráfu fiát, ¹⁰Zebulon törzséből: Geddiélt, Szódi fiát, ¹¹József törzséből: Manassze ágából: Gáddit, Szúszi fiát, ¹²Dán törzséből: Ammielt, Gemálli fiát, ¹³Áser törzséből: Sztúrt, Mikaél fiát, ¹⁴Naftali törzséből: Nahábit, Vápszi fiát, ¹⁵Gád törzséből: Gúelt, Máki fiát. ¹⁶Ez volt azoknak a férfiaknak a neve, akiket Mózes elküldött, hogy vegyék szemügyre a földet. Hóseát, Nún fiát azonban Józsuénak hívta.
¹⁷Elküldte tehát ezeket Mózes, hogy vegyék szemügyre Kánaán földjét és azt mondta nekik: »Menjetek fel a Délvidéken át, s ha feljuttok a hegyekre, ¹⁸vegyétek szemügyre azt a földet, hogy milyen, meg a népet, amely lakja, hogy erős-e vagy gyenge, hogy számra nézve kevés-e vagy sok, ¹⁹maga a föld jó-e vagy rossz, milyenek a városok, körülkerítettek-e vagy kerítetlenek, ²⁰a talaj kövér-e vagy sovány, erdős-e vagy fátlan. Legyetek bátrak, s hozzatok nekünk a föld gyümölcseiből.« – Éppen az az idő volt, amikor már enni lehetett a korai szőlőt.
²¹Felmentek tehát, s kikémlelték a földet a Szín-pusztától kezdve egészen Rohóbig, amely Emát felé menet van. ²²Felmentek a Délvidékre, s eljutottak Hebronba, ahol Achimán, Sisáj és Talmáj, Enák fiai voltak. – Hebron hét esztendővel előbb épült, mint Tánisz, Egyiptom városa. – ²³Aztán elmentek a Szőlőfürt völgyéig, s levágtak egy szőlővesszőt a fürtjével együtt, s két férfi egy rúdon elhozta, és vettek a hely gránátalmáiból és fügéiből is, ²⁴a helyet pedig elnevezték Nehel-Eskólnak (azaz a Szőlőfürt völgyének), minthogy szőlőfürtöt hoztak onnan Izrael fiai.
²⁵Negyven nap múlva aztán, bejárva az egész vidéket, visszatértek a föld kémei, ²⁶s eljutottak Mózeshez és Áronhoz meg Izrael fiainak egész gyülekezetéhez a Párán-pusztába, amely Kádesnél van. Beszámoltak nekik és az egész közösségnek, megmutatták a föld gyümölcseit ²⁷és elbeszélték, mondván: »Eljutottunk arra a földre, amelyre küldtél minket, s az csakugyan tejjel-mézzel folyó ország, amint ezekből a gyümölcsökből is látható, ²⁸de igen erős lakói, nagy és fallal körülvett városai vannak: Enák utódait is láttuk ott. ²⁹Amalekiták laknak a Délvidéken, hetiták, jebuziták, amoriták a hegységben és kánaániak laknak a tenger mellett és a Jordán folyó körül.«
³⁰Zúgolódni kezdett erre a nép Mózes ellen, de Káleb csendesítette őket, és azt mondta: »Csak menjünk fel, s foglaljuk el azt a földet, mert el tudjuk foglalni.« ³¹Ám a többiek, akik vele voltak, azt mondták: »Semmiképpen sem mehetünk fel e nép ellen, mert erősebb nálunk.« ³²Sőt gyalázták Izrael fiai előtt azt a földet, amelyet megtekintettek, mondván: »A föld, amelyet bejártunk, elemészti lakóit, népe, amelyet láttunk, szálas termetű, ³³láttunk ott jó néhány szörnyet Enák fiaiból, az óriások nemzetségéből, akikhez képest mi olyanoknak látszottunk, mint a sáskák.«

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet