20
1A neheztelésnél mennyivel jobb kérdőre vonni,
akkor a beismerőt megkímélik a károsodástól.
2Szeretné az eunuch is megfosztani a leányzót szüzességétől,
3így tesz, aki erőszakkal akarja érvényesíteni igazát.
4Milyen jó, ha a megfeddett megbánást mutat!
Így elkerülöd a szándékos bűnt.
5Van olyan, aki hallgat, és mégis bölcsnek tartják,
és van, akit megutálnak, mert folyton beszélni akar.
6Van olyan, aki hallgat, mert nincs okos mondanivalója,
és van, aki hallgat, mert tudja az alkalmas időt.
7A bölcs ember hallgat, amíg el nem jön ideje,
a nagyzoló és balga pedig nem tartja magát időhöz.
8Önmaga ellen vét a sokbeszédű,
s a jogtalanul követelődzőt meggyűlölik.
9Van siker, amely káros a fegyelmezetlen emberre,
és van találás, amely veszteség!
10Van adomány, amely nem jár haszonnal,
és van ajándék, amelyet duplán kell megfizetni!
11Van megalázás, amely dicsőségre vezet,
és van olyan, aki alázkodás után felemeli fejét.
12Van olyan, aki csekély áron sokat vásárol,
de megfizet érte hétszeresen!
13A bölcs ember kevés szóval is kedveltté teszi magát,
az ostobák kedveskedése ellenben kárba vész.
14Nincsen hasznod az ostoba ajándékából,
mert szeme elvár hétannyit.
15Keveset ad és sokat kifogásol,
tűz tör elő, ha kinyitja száját.
16Van olyan, aki ma ad kölcsönt, és holnap már visszakéri;
de undok az ilyen ember!
17»Az ostobának nincsen barátja,
és nincs köszönet ajándékaiért.«
18Akik kenyerét eszik, hamis nyelvűek,
kinevetik hányszor, és milyen sokan!
19Mert nem azt osztogatja helyes érzékkel, amire szükség van,
hanem olyasmit, aminek nem veszik hasznát.
20A hamis nyelv botlása olyan,
mint amikor valaki elesik a padlón,
így jön el hirtelen a gonoszok bukása.
21A kelletlen ember csupa üres locsogás,
amely ki sem fogy a bárdolatlanok szájából.
22Megvetik a bölcs mondást az ostoba szájában,
mert nem mondja kellő időben.
23Van, akit szegénysége visszatart a bűntől,
de nyugalmában ösztönzést kap arra.
24Van olyan, aki tönkremegy restelkedésből,
és oktalan ember kedvéért feláldozza magát,
tönkreteszi magát, mert mások személyét tekinti.
25Van, aki ígéretet tesz barátjának szégyenből,
és szükségtelenül ellenségévé teszi.
26Csúnya szégyenfolt az emberen a hazugság,
mégis folyton kísért a neveletlenek szájában!
27A tolvaj is különb annál, aki folyton hazudik,
de mindkettőnek romlás az örökrésze.
28A hazug embereknek becstelen az erkölcsük,
és szégyenüket állandóan magukkal hordozzák.
29Aki beszédében bölcs, sokra viszi,
s az okos ember kedves a nagyok előtt.
30Aki megműveli földjét, magas asztagot rak terméséből,
és aki igazságot tesz, felmagasztalják,
aki pedig kedves a nagyok előtt, megmenekül az igaztalanságtól.
31Ajándék és adomány vakká teszi a bírák szemét,
és mint zabla a szájban, elhárítja feddésüket.
32Eldugott bölcsesség és elrejtett kincs,
mi haszna mindkettőnek?
33Többet ér, aki palástolja ostobaságát,
mint az az ember, aki elrejti bölcsességét.
Jegyzetek
20,1 A dicséret és a szidás művészetéről.
20,9 Az életben sok minden kétértelmű. Csak a bölcs látja át a helyzeteket.
20,29 A bölcs ne rejtse véka alá a maga bölcsességét.
20,30 Ahogyan az ügyes földművesnek bőséges termést hoz a földje, úgy a rátermett hivatalnok is sok jogtalanságtól védhet meg másokat.