3 ¹Noémi ekkor így szólt hozzá: »Lányom, hadd keressek nyugalmat neked, és hadd gondoskodjam arról, hogy jó dolgod legyen! ²Boóz, akinek a szolgálóihoz csatlakoztál a mezőn, rokonunk, és az éjjel árpát szelel a szérűn. ³Fürödj meg tehát, kend meg magad, vedd magadra díszesebb ruháidat, és menj le a szérűre, de meg ne lásson téged az az ember, amíg nem végez az evéssel és az ivással. ⁴Amikor aztán aludni megy, jegyezd meg a helyet, ahol aludni fog. Menj oda, hajtsd fel lábánál a köntöst, amellyel takarózik, és feküdj oda. Ő majd megmondja, mit kell cselekedned.« ⁵Noémi azt felelte: »Mindazt, amit parancsolsz, megteszem.«
⁶Lement tehát a szérűre, és megtette mindazt, amit anyósa parancsolt neki.
⁷Amikor aztán Boóz evett, ivott, jókedve kerekedett, és aludni tért az asztag mellett, ő titkon odament, felhajtotta lábánál a takarót, és odafeküdt. ⁸Amikor már éjfélre járt, íme, felneszelt a férfi, és megrettent, mert látta, hogy egy asszony fekszik a lábánál. ⁹Megkérdezte tőle: »Ki vagy?« Az így felelt: »Rút vagyok, a szolgálód. Terítsd takaródat szolgálódra, mert rokonom vagy!« ¹⁰Erre ő azt mondta: »Megáldott téged az Úr, lányom, és eddigi jámborságodon túltettél a mostanival, mert nem futottál sem szegény, sem gazdag ifjak után. ¹¹Ne félj tehát, bármit mondasz nekem, megteszem neked, mert tudja az egész nép, amely városom kapuján belül lakik, hogy erényes asszony vagy. ¹²Nem is tagadom, hogy rokonod vagyok, de van nálam közelebbi rokonod is. ¹³Pihenj csak az éjjel, reggel pedig, ha az illető a rokonság jogánál fogva meg akar tartani téged, jó, legyen úgy a dolog. Ha azonban nem akar, én minden habozás nélkül elveszlek. Az Úr életére mondom! Aludj csak reggelig!«
¹⁴Ott is aludt a lábánál, amíg el nem múlt az éjszaka, de még mielőtt az emberek egymást felismerik, felkelt. Boóz akkor azt mondta: »Vigyázz, meg ne tudja senki sem, hogy idejöttél.« ¹⁵Aztán így szólt: »Terítsd szét palástodat, amely rajtad van, és tartsd mindkét kezeddel!« Az kiterítette és odatartotta, ő pedig belemért hat véka árpát, aztán segített neki felvenni. Ő elvitte, és bement a városba.
Amikor megérkezett anyósához, ¹⁶Noémi azt kérdezte tőle: »Mit végeztél, lányom?« Erre ő elbeszélte neki mindazt, amit az az ember cselekedett vele. ¹⁷Azután így szólt: »Íme, hat véka árpát adott nekem, és azt mondta: ‘Nem akarom, hogy üresen térj vissza anyósodhoz!’« ¹⁸Noémi erre így szólt: »Várj csak, leányom, amíg meg nem látjuk, mi lesz a dolog vége! Az az ember nem nyugszik ugyanis, amíg el nem intézi, amit mondott.«

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet