3
1Mi előnye van tehát a zsidónak? Vagy mi haszna a körülmetélkedésnek?
2Sok, minden tekintetben. Éspedig először az, hogy Isten rájuk bízta igéit.
3Mit számít az, hogy közülük egyesek hitetlenek voltak? Vajon azoknak a hitetlensége megszünteti-e Isten hűségét? Bizony nem!
4Ellenkezőleg, Isten igaz, legyen bár minden ember hazug, amint meg van írva: »Hogy elismerjenek igaznak beszédeidben, és győztes légy, mikor perbe szállnak veled«.
(Zsolt 116,11;Zsolt 51,6)
5De mit mondjunk arra, ha a mi igaztalanságunk teszi nyilvánvalóvá Isten igazságát? Nem igazságtalan-e Isten, amikor haragjával sújt? – Emberi módon szólok.
6Semmiképpen sem. Különben hogyan ítélné meg Isten ezt a világot?
7De ha Isten igazsága az én hazugságom révén bővelkedik az ő dicsőségére, akkor miért sújt engem az ítélet, mint bűnöst?
8És miért ne tennénk rosszat, hogy jó származzék belőle, amivel rágalmaznak is minket egyesek, s ránk fogják, hogy mi így beszélünk? Az ilyen embereket méltón sújtja az ítélet.
9Hogyan áll tehát a dolog? Különbek vagyunk-e náluk? Semmiképpen sem. Az imént bizonyítottuk be, hogy a zsidók és a görögök mind alá vannak vetve a bűnnek,
10amint írva van:
»Nincs egy igaz ember sem;
11nincs, aki értene, nincs, aki keresse Istent;
12mindnyájan eltévedtek, s egyaránt haszontalanok lettek,
nincs, aki jót tenne, nincs egyetlen egy sem
13A torkuk tátongó sír,
nyelvüket álnokul forgatják,
kígyók mérge van az ajkuk alatt.
14Átkozódással és keserűséggel van tele a szájuk
15Lábuk gyors a vérontásra.
16Csapás és szerencsétlenség van útjaikon,
17s a békesség útját nem ismerik,
(Iz 59,7-8)18Isten félelme nincs a szemük előtt«
(Zsolt 143,2) 21Most azonban Isten igazvolta nyilvánvaló lett, függetlenül a törvénytől. A törvény és a próféták tanúságot tesznek róla. 22Istennek ez az igazvolta pedig a Jézus Krisztusba vetett hit által irányul mindazokra, akik hisznek benne; különbségtétel ugyanis nincsen. 23Mert mindnyájan vétkeztek, és nélkülözik Isten dicsőségét. 24Ingyen igazulnak meg az ő kegyelméből a megváltás által, amely Jézus Krisztusban van, 25akit Isten rendelt vére által történő engesztelésül, a hit révén, hogy így kimutassa a maga igazvoltát, miután eltűrte az előző idő bűneit 26Isten béketűrésével, hogy kimutassa – mondom – a maga igazvoltát a mostani időben, s hogy ő maga igaz legyen, s megigazulttá tegye azt, aki Jézus Krisztus hitéből való.
27Lehet-e akkor dicsekedni? Ki van zárva! Melyik törvény által? A cselekedetek törvénye által? Nem, hanem a hit törvénye által. 28Mi ugyanis azt tartjuk, hogy az ember a hit által igazul meg a törvény cselekedetei nélkül. 29Vagy Isten csak a zsidóké volna, s nem a pogányoké is? Bizony a pogányoké is! 30Mert ugyanaz az egy Isten az, aki megigazulttá teszi a körülmetéltet a hitből, és a körülmetéletlent a hit által. 31Lerontjuk tehát a törvényt a hit által? Dehogyis! Ellenkezőleg: megerősítjük a törvényt.
Jegyzetek
3,2 Isten igéi: a Szentírás egésze, amely bemutatja az üdvtörténetet a Teremtés könyvének ígéreteitől a próféták által adott ígéretekig.
3,31 Megerősítjük a törvényt: a törvényből még akkor sem származhatott megigazulás, ha betartották, mert a megigazulás Isten ajándéka. Mindenesetre, ha a törvényt betartották, ahogyan kellett, vagyis az ígéreteket adó Isten iránti engedelmességből, akkor mégis értékes volt. Isten ugyanis, bár a megigazulást nem a törvények betartásáért adja meg, megadja a hit miatt, amellyel a törvényt fogadják és teljesítik.