11 ¹Azt kérdem tehát: Vajon elvetette Isten az ő népét? Semmi esetre sem! Hiszen én is izraelita vagyok, Ábrahám utóda Benjamin törzséből. ²Isten nem taszította el népét, amelyet eleve magáénak ismert. Vagy nem tudjátok, mit mond az Írás Illésről, hogyan tesz panaszt Istennél Izrael ellen? ^{(Zsolt 94,14) 3}»Uram, prófétáidat megölték, oltáraidat felforgatták, egyedül én maradtam meg, s nekem is az életemre törnek«.
^{(1Kir 19,10)}

⁴És mit mond neki az isteni válasz?
»Meghagytam magamnak hétezer férfit,
akik nem hajtottak térdet Baál előtt«{1Kir 19,18}.

⁵Éppígy a jelenben is van maradék a kegyelemből való kiválasztás alapján. ⁶De ha kegyelemből, akkor már nem tettek fejében; különben a kegyelem már nem volna kegyelem.
⁷Hogyan is van tehát? Amit Izrael keres, azt nem érte el, a választottak pedig elérték. A többiek viszont vakok lettek,

⁸amint meg van írva:
»Isten a kábulat lelkét adta nekik;
szemeket, hogy ne lássanak,
füleket, hogy ne halljanak,
mind a mai napig«.

^{(Iz 6,9-10; MTörv 29,3)}

⁹Dávid is azt mondja:
»Asztaluk váljék számukra tőrré és csapdává,
botránkozássá és megtorlássá!

¹⁰Szemük homályosodjék el, hogy ne lássanak,
és hátukat görnyeszd meg egészen!«

KNB SZIT STL BD RUF KG