A zsidó nép kiválasztott maradéka.

11 ¹Azt kérdem tehát: vajon Isten elvetette népét? Szó sincs róla! Hisz én is izraelita vagyok, Ábrahám véréből, Benjamin törzséből. ²Isten nem vetette el népét, melyet öröktől fogva kiválasztott. Nem tudjátok mit mond az Írás Illés történetében, mikor így vádolta Izraelt Isten előtt: ³„Uram, prófétáidat fölkoncolták, oltáraidat lerombolták, csak magam maradtam meg, de nekem is életemre törnek.” ⁴S mit felelt rá az isteni szózat? „Megtartottam magamnak hétezer férfit, akik nem hajtottak térdet Baál előtt.” ⁵Így a jelenben is van egy maradék, akiket a kegyelem választott ki. ⁶De ha ez kegyelem alapján történt, akkor nem tettek fejében, különben a kegyelem már nem volna kegyelem.

A pogányok megtérésének hatása a zsidó népre.

⁷Hogy is állunk tehát? Amit Izrael keresett, azt nem érte el. Csak a kiválasztott maradék érte el. A többiek elvakultak, amint meg van írva: ⁸„Isten értetlenség lelkét bocsátotta rájuk, látásra nem nyíló szemet, hallásra nem táruló fület mind a mai napig.” ⁹És Dávid azt mondja:
„Asztaluk legyen csapdává és tőrré
megtorlásukra, meg botránykővé. ¹⁰Homályosodjék el szemük ne lássanak,
és nyomorítsd görbére hátukat.”

KNB SZIT STL BD RUF KG