7Édes a fény,
és a szemnek jó, ha látja a napot!
8Akárhány évet ér is meg az ember,
lelje örömét mindegyikben,
de emlékezzék meg a sötét időről, és arról a sok napról,
amelyek, amikor eljönnek, hiúságnak mutatják az elmúltakat.
9Örvendj, ifjú, fiatal korodban,
és légy jó kedvvel ifjúságod napjain!
Kövesd szíved hajlamát, és azt,
amit szemed lát! De tudd meg,
hogy mindezekért Isten törvény elé idéz!
10Űzd el a búbánatot szívedből
és tartsd távol a bajt testedtől,
hisz az ifjúkor és az élvezet is csak hiúság!
Jegyzetek
11,9 Ebben a záró költeményben a Prédikátor arra buzdítja a fiatalt, hogy használja ki az ifjúság örömeit, mert a betegség és a halál majd elragadja azokat tőle.
11,9 A vers vége későbbi kiegészítés (vö. 12,14).