24
1Gonosz embereket ne nézz irigy szemmel,
és ne kívánkozz közéjük,
2mert szívük erőszakot tervez,
és ajkuk csalárdságot beszél.
3Bölcsesség által épül föl a ház,
és értelem teszi szilárddá,
4tudás folytán telnek meg a kamrák
mindenféle drága, gyönyörű holmival.
5A bölcs férfi erős,
s a tudós férfi izmos és erőteljes.
6Mert megfontolva kell viselni a hadat,
ott terem siker, ahol bőven van a tanács.
7Magas a bölcsesség a balgának,
nem nyitja ki száját a kapuban.
8Aki azon töri fejét, hogy ártson,
cselszövő az ő neve.
9A balga fondorlata bűnre irányul,
a rágalmazó pedig utálat az embereknek.
10Ha bágyadt vagy,
erőd a szükség napján szűkösen lesz.
11Mentsd meg azokat, akiket halálra visznek,
el ne mulaszd megmenteni a vesztőhelyre támolygókat!
12Ha azt mondod: »Nem telik erőmből!«
látja ezt az, aki a szíveket mérlegeli,
s aki lelkedet szemmel tartja, tud mindenről,
és mindenkinek tettei szerint megfizet.
13Egyél csak, fiam, mézet, mert jó az,
lépes mézet, mert édes az torkodnak!
14Ilyen a bölcsesség tudása is lelkednek
ha megtaláltad, reményed lesz a jövőben,
és bizakodásod meg nem hiúsul.
15Ne leselkedjél és ne keress gonoszságot az igaznak hajlékában,
és fel ne dúld nyugvóhelyét!
16Mert essen el bár hétszer az igaz, mégis felkel,
a gonoszok ellenben elbuknak a bajban.
17Ne örülj ellenséged bukásán,
és ne ujjongjon szíved az ő botlása fölött,
18hogy meg ne lássa az Úr és ne rosszalja,
s el ne fordítsa tőle haragját!
19A bűnösök miatt ne lobbanj haragra,
és ne izgulj a gonoszok miatt,
20mert a bűnösnek nincs a jövőben reménye,
s a gonoszok mécsese elalszik.
21Féld, fiam, az Urat és a királyt
és ne keveredj a lázítók közé,
22mert romlás éri őket hirtelen,
és ki tudja, milyen veszedelem fenyeget miattuk!
23Ezek is bölcsek mondásai:
Nem jó az ítéletben személyre tekinteni!
24Akik azt mondják a vétkesnek: »Neked van igazad!«
azokat elátkozzák a népek, és utálják a nemzetek,
25de dicsérik azokat, akik megfenyítik őt,
és áldás száll az ilyenekre.
26Csókot ad a szájra,
aki helyénvaló beszéddel válaszol.
27Végezd munkádat a mezőn,
és lásd el szorgosan a szántóföldet,
hogy azután megépíthesd házadat.
28Ne illesd társadat alaptalan váddal,
és senkit se hitegess ajkaddal!
29Ne mondd: »Ahogy velem cselekedett,
én is úgy teszek vele,
megfizetek tettei szerint mindenkinek!«
30Elmentem a rest ember szántója mellett,
s az oktalan férfi szőlője alatt,
31és íme, az egészet ellepte a csalán,
a színét felverte a tövis,
és leomlott a kőkerítése!
32Amikor ezt láttam, észbe kaptam,
okultam a példáján!
33Azt mondtam: »Alszol egy kissé, szenderegsz egy kevéssé,
összeteszed egy kicsit a kezedet, és megpihensz.
34Akkor beállít hozzád az ínség, mint a csavargó,
s a nélkülözés, mint a fegyveres férfi.«
Jegyzetek
24,1 A 22 mondás (22 a héber ábécé betűinek száma) egységes kompozíciót alkot.
24,7 A városkapu a közügyek intézésének helye: akinek ott nincs szava, az senkinek sem számít a közéletben.
24,11 A mondás szomorú aktualitást kap, ha számbavesszük, hogy a zsidókat hányszor üldözték és irtották (már az ókorban is).
24,23 Önálló kis gyűjtemény a bíró és a tanúk viselkedési normáiról, melyet egy ének zár le a lustaságról (30-34).
24,26 A mondás a bíróságon kimondott igaz vallomásra vonatkozik.